A túlnépesedés és túlfogyasztás miatt összeomolhat a civilizációnk

Paul és Anne Ehrlich friss cikkükben azt a kérdést járják körbe, hogy hogyan lehet elkerülni az összeomlást.

A jelenleg 80 év körül járó neves ökológus házaspár, Anne és Paul Ehrlich nevéhez számos komoly és vitákat gerjesztő publikáció kötődik – talán a legnagyobb hatása az emberi népesség növekedésének hatásait taglaló „The population bomb” című kötetnek volt. Tavaly Paul Ehrlich-et az Angol Tudományos Akadémia, azaz a Royal Society tagjává választották. Jelen blogbejegyzésemben a székfoglalója alapján született cikket (Ehrlich & Ehrlich 2013) ismertetem.

A cikk címe is jelzi Ehrlich-ék fő kérdését: elkerülhető-e a globális civilizáció összeomlása? Mint azt Jared Diamond részletesen taglalja „Összeomlás” c. könyvében (Diamond 2009), a múltban számos társadalommal előfordult, hogy a természet-átalakító tevékenysége nyomán megváltozott a környezete, és ennek visszahatása miatt a civilizáció létszáma, és a kultúra komplexitása radikálisan visszaesett. A legtöbbet emlegetett ilyen példa a Húsvét szigeté, ahol az őslakosok családjai versengésbe kezdtek, hogy ki tud nagyobb szobrokat állítani, és közben kivágták a sziget összes fáját. Ennek nyomán megváltozott az éghajlat, és nem tudták folytatni a korábbi mezőgazdasági módszereket, majd viszálykodás tört ki a megmaradt erőforrásokért. Így a korábbi szint töredékére csökkent a népesség.

Az Ehrlich házaspár azt állítja cikke bevezetőjében, hogy jelenleg – a történelemben először - hasonló folyamatok beindulása veszélyezteti a teljes Föld lakosságát. Ebben a túlnépesedés, a természeti erőforrások túlzott mértékű fogyasztása és a környezetre káros technológiák szükségtelen szintű használata játssza a fő szerepet. Az ökológiai lábnyom számítások szerint az emberiség terhelése már most jelentősen meghaladja a Föld eltartóképességét, és a lábnyom tovább fog növekedni, mivel 2050-ig várhatóan további 2,5 milliárddal fog növekedni a népesség. A jelenlegi éhezés megszüntetését is beleszámolva addigra 70%-al kellene növelni a megtermelt élelmiszer mennyiségét. A klíma megváltozása viszont megkerülhetetlen akadályokat okozhat a hozamok növelése terén. A viharok, szárazságok, hőhullámok és áradások valószínűleg gyakoribbá fognak válni, ami hátrányosan érinti majd a mezőgazdaságot. A tengerek kizsigerelése pedig nagy tömegek fehérjeforrásának, a halaknak a beszerzését nehezíti meg.

A katasztrófa elkerüléséhez drámai kulturális változásokra van szükség Ehrlich-ék szerint. A II. Világháború tapasztalatai alapján tudjuk, hogy sok fogyasztási mintázatot akár egy év alatt is radikálisan meg lehet változtatni. Ha akuttá válna az élelmiszerhiány, növekedne az élelmiszerek ára és átmenetileg megváltozna a lakosság étrendje. Ugyanakkor hosszú távon az élelmiszerellátás növelése és egyenletesebb elosztása lassú és nehéz folyamat lesz. Érdekes módon a mezőgazdaság az egyik fő oka a biodiverzitás és ezzel együtt a mezőgazdaság számára is fontos ökoszisztéma szolgáltatások (pl. a megporzás) csökkenésének.

Az Ehrlich házaspár véleménye szerint a globális felmelegedés szintjét 5°C alatt kell tartani. Számos komplex folyamat nehezíti, hogy a klíma megváltozásának hatásait pontosan felbecsüljük. Mindenesetre drámaian át kell alakítanunk és hatékonyabbá kell tennünk a jelenlegi energiatermelési rendszerünket, és meg kell változtatnunk az emberi viselkedést. Ehrlichék szerint ez lehetséges – történtek már ebbe az irányba mutató józan javaslatok, és valamennyi fejlődés is történt. Sajnos azonban az a célkitűzés, hogy 2020-ra a globális szennyezőanyag-kibocsátás elérje a maximumát, és 2050-re a jelenlegi szint felére csökkenjen gazdaságilag és politikailag is nagyon problematikus. A kihívásokat növelő tényező, hogy az olyan óriásnemzetek, mint India és Kína meg szeretnék ismételni a nyugati országok fosszilis energiabőségen alapuló fejlődését. India például 455 új szénerőművet szeretne üzembe helyezni. Egy másik veszély, az atomháború a leggyorsabb és legbiztosabb út lenne az összeomlás felé – fontos lenne tehát a prioritások közé sorolni az atomfegyverek és más tömegpusztító eszközök megsemmisítését.

A tudományos közösség visszatérően figyelmeztette az emberiséget a rá leselkedő veszélyről. Ugyanakkor sok kutató továbbra is külső tényezőként tekint a populációnövekedésre, pedig ez egy olyan belső faktor, amire magunk is hatással lehetünk. A Föld megmaradt biológiai sokféleségének védelme számára központi szerepet kell szánni mind a tudomány művelői, mind a nagyközönség köreiben. Szerencsére sok kis léptékű erőfeszítés történik - ezeket talán ki lehet terjeszteni nagyobb léptékekre, így a kezdeményezések reményt adnak számunkra. Talán a legnagyobb kihívás, hogy hogyan lehet meggyőzni az embereket, különösen a politikusokat és közgazdászokat, hogy változtassák meg a környezet romlásának populációs és fogyasztási mozgatórugóival kapcsolatos viselkedésüket. Sajnos a legtöbb „művelt” ember egy olyan kultúrába van beágyazódva, amely nem ismeri el, hogy a valóságos világban az exponenciális növekedés néhány évszázadra visszanyúló, rövid története nem jelent hosszú jövőt ezen növekedésnek.

Ehrlichék szerint szükség lenne egy népszerű, a tudományos szférán és a civil társadalmon alapuló mozgalomra, amely segítené, hogy az emberiség kifejlessze azt az „előrelátó intelligenciát”, amely olyan hosszú távú elemzést és elemzést nyújtana, amire a piacok nem képesek. Meg kell törni az olyan mesék egyeduralmát, mint „a növekedés örökké fenntartható, ha az a szolgáltatások területén következik be”, illetve „a technológiai innováció meg fog menteni minket”. Akkor fogjuk tudni megoldani a komoly környezetvédelmi problémákat, és elkerülni az összeomlást, ha olyan nemzetközi együttműködést valósítunk meg, amire eddig még nem volt példa.

Ugyanakkor a demográfiai forgatókönyvek megváltoztatásának nehézségeiből az következik, hogy a problémát minél hamarabb kezelni kell. Az, hogy a populációnövekedés megállítása elengedhetetlenül a koreloszlás megváltozásához vezet nem jelent kifogást azon európai kormánykörök számára, akik a csökkenő termékenységre panaszkodnak. Ezen túlfogyasztó társadalmak népességcsökkenése a cikk állítása szerint nagyon pozitív tendencia, és megfelelő tervezéssel a népesség elöregedéséből származó problémákat is kezelni lehet.

A klímaváltozással kapcsolatban a fejlődő országoknak rá kell döbbenniük, hogy nem szabad elhalasztani a cselekvést addig, amíg „fel nem zárkóznak” a fejlődésben. Egy nemzetnek sem szabad másokra várnia, hogy lehetőségeihez képest mindent megtegyen a kibocsátások csökkentése és az energiaügyi átmenet elindítása terén.

Az Ehrlich házaspár konklúziója szerint a globális társadalom el tudja kerülni az összeomlást, mivel a modern társadalom megmutatta, hogy bizonyos mértékig képes kezelni a hosszú távú veszélyeket, legalábbis akkor, ha azok egyértelműek, vagy folyamatosan a figyelem középpontjába kerülnek.

Felhasznált irodalom:

-Diamond, J. M. (2009): Összeomlás. Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez. 578 o., Typotex kiadó, Budapest.
-Ehrlich, P. R., és Ehrlich, A. H. (2013): Can a collapse of global civilization be avoided? Proceedings of the Royal Society B 280.

Bajomi Bálint

Hozzászólások

Szia Bálint! Ismét remek összefoglaló. Még két kapcsolódó tanulmányra szeretném felhívni a figyelmet.

Az egyik cikkben Thomas Stocker egy egyszerű modell segítségével nagyon hatásosan demonstrálja hogy az üvegház-hatású gázkibocsájtás redukciójának halogatása hogyan hat az klíma-célpontok megvalósíthatóságára (The closing door of climate targets, Science 2013, 339:280-282). Ez a halogatás komoly következményeire hívja fel a figyelmet, hiszen az klímaváltozás jól számszerűsíthető kapcsolatban van az államok környezeti és egészségügyi kockázataival.

A másik cikkből az derül ki, hogy a klímaváltozás és fenntartható fejlődés továbbra is a figyelem középpontjában áll a Google keresések alapján (növekvő keresési trend), ezzel szemben a környezeti probémák és a természetvédelem egésze csökkenő keresési trendet mutat (McCallum & Bury, 2013, Google search patterns suggest declining interest in the environment, Biodiversity and Conservation, DOI 10.1007/s10531-013-0476-6). Ennek fényében arra lehet következtetni, hogy a Föld Internet-használó átlagnépességét egyre kevésbé érdeklik ezek a problémák, azaz nincsenek a figyelem középpontjában és ezzel csökken a kormányokra nehezedő nyomás a problémák kezelését illetően.

Sólymos Péter

Kedves Kollégák!

Gratulálok az összefoglalóhoz! Én a magam részéről sosem értettem a politikusok és közgazdászok "gazdasági növekedés szövegelést". Nemrég kaptam ezt a linket, hátha van még rajtam kívül olyan, aki nem ismeri: http://www.youtube.com/watch?v=yRQLLK4WvM0 Kicsit demagóg és messze nem tudományos, de a politikusok és közgazdászok talán fel tudnak fogni ebből valamit.

Üdvözlettel:

Tartally András

"Ehrlichék szerint szükség lenne egy népszerű, a tudományos szférán és a civil társadalmon alapuló mozgalomra, amely segítené, hogy az emberiség kifejlessze azt az „előrelátó intelligenciát”, amely olyan hosszú távú elemzést és elemzést nyújtana, amire a piacok nem képesek."

Nekem valahogy fura ez, hogy mire lenne szükség, meg minek kellene létrejönnie. "Előrelátó intelligencia" például: ezt tipikusan nem egy olyan dolognak képzelem, amit így direktben létre lehetne hozni. Persze nyilván sokat segít az, ha karizmatikus emberek előadásokat tartanak, filmek készülnek stb., ez valamilyen szinten már most is létrejött.

"Népszerű, a tudományos szférán és a civil társadalmon alapuló mozgalom" - Egy ilyet például abszolút nem tudok elképzelni. Most vagy összerakják ezt az egészet az emberek széles rétegei - az éppen történő dolgok, például furcsa éghajlat alapján valószínűleg összeraknak valamit - vagy nem. Meg egyre inkább csalódnak a rendszerben, és emiatt is elkezdik összerakni - lásd például mindenféle önfenntartó életmódot favorizáló közösségek, de ezek még mindig eléggé marginálisak szerintem, bár már korántsem annyira, mint pár éve.

Ez mindenképpen valamiféle belülről induló folyamat, amit kívülről nem annyira lehet segíteni, de legalábbis úgy nem, hogy "létre kell hozni valamit"

"Ennek fényében arra lehet következtetni, hogy a Föld Internet-használó átlagnépességét egyre kevésbé érdeklik ezek a problémák, azaz nincsenek a figyelem középpontjában és ezzel csökken a kormányokra nehezedő nyomás a problémák kezelését illetően."

Ez pedig nagyon érdekes, nem tudtam róla, hogy készült ilyen statisztika - érdekes lenne egy pszichológiai elemzés erről, hogy a klímaváltozásra és fenntartható fejlődésre irányuló keresések meg miért nőttek?

Egy globális problémára a megoldás csak belülről jöhet, azaz nagy valószinűséggel nem érdemes UFÓ-kra várni (elnézést az iróniáért, nem lehetett kihagyni). És igen, a folyamat már rég elindult, csak eddig még leginkább ott erős a jelenlét ahol a vátozások konkrét problémákat okoznak (árvizek, földterület csökkenés, ivóvíz problémák, pl. tengerparti államok és szigetek), vagy az embereknek jelentős kapacitásuk marad ezzel foglalkozni mert nem egzisztenciális problémákkal vannak elfoglalva. Egy kiemelkedő kezdeményezés a 350.org és az abból kinőtt Global Power Shift kezdeményezés. A tudományos és civil társadalom közötti átjárás remek példája a nemrég nyugdíj helyett a civil szférába vonult Jim Hansen, aki a NASA Goddard Institute igazgatójaként a klímaváltozás élharcosa volt az USÁ-ban 1981-es szemléletváltó Science cikke és 1988-as kongresszusi tanúvallomása óta. Megemlítendő még a hazai VAHAVA Hálózat tevékenysége is.