A tiszavirág mint hungarikum

Az Ökológia blogon több alkalommal is felvetődött a hungarikum-fajokkal ill. élőhelyekkel kapcsolatos vizsgálatok kérdése. Az egyik nézet szerint a hungarikumokkal kapcsolatos vizsgálatok nem “érdeklik” a többnyire nyugati országokban szerkesztett folyóiratokat, míg a másik nézet szerint mindezek ellenére lehetséges olyan vizsgálatokat folytatni ezen fajokkal-élőhelyekkel, melyek nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatnak.

Az alábbi bejegyzésben egy jellegzetes hungarikum-faj, a tiszavirág (Palingenia longicauda) példáján szeretném bemutatni, hogy a hungarikumok vizsgálata igenis szolgálhat olyan információval, mely nyugati országok szakmai közvéleménye számára is szolgálhat érdekességekkel. (Fotó: Orosz Attila.)

Az ökológiai hálózatok kutatásának története

A rendelkezésünkre álló információ-morzsák valamilyen holisztikus modellbe történő integrálása ma egyre népszerűbb kutatási attitűd. Ennek egyik módja a hálózatelemzés, melynek matematikai alapjai is és biológiai alkalmazásai is már elég hosszú időre tekintenek vissza. A különböző hálózatok vizsgálata ma divatos, ezért kétszeresen is fontos az óvatosság: egyrészt nem árt tisztában lenni a történeti gyökerekkel, másrészt pedig nem lehet eleget hangsúlyozni a módszer korlátait.

A mennyiség a minőség rovására megy?

Joern Fischer, Euan G. Ritchie és Jan Hanspach provokatív cikket jelentetett meg a színvonalas Trends in Ecology and Evolution (TREE) szeptemberi számában. Bevezetésként megállapítják, hogy manapság a rangsorolások korszakában élünk, amikor a kutatókat a publikációk száma, az azokra érkezett hivatkozások száma és az elnyert pályázati pénzek összege alapján minősítik. Ezen mérőszámok egy ideig a kutatók teljesítményének mérésére szolgáltak, de mára önálló elérendő célokká váltak.