Változik-e a terepi biológiai ismeretek tudományos értékessége?

Sály Péter vitaindító írása a terepkutatások jelentőségének csökkenéséről. Fotó: Kis János egy kis apolló-lepkét vizsgál terepen.

Kedves Kollégák!

Ezt bejegyzést figyelem-felkeltési és vitaindító célzattal szándékozom írni. A bejegyzés megírását két írás, egy felsőoktatással kapcsolatos angliai honlapon olvasható vélemény (Warren J. 2015), és a TREE januári számában megjelent cikk (Courchampemail et al. 2015) motiválta. A bejegyzés a terepi alapkutatások jelentőségének változását feszegeti.

Warren J. (2015) a terepi biológiai ismeretek tudományos értékességének az Egyesült Királyságban észlelhető csökkenésére hívja fel a figyelmet. Egyúttal érvel amellett, hogy ez nem kedvező változás. Véleményem szerint a szakképzett (azaz egyetemet végzett biológus) kutatók gyakorlati terepi, taxonómiai, illetve általános biológiai ismereteinek és azok felhasználhatóságának, a molekuláris, vagy elméleti (pl. in silico) biológiai ismertekkel szembeni kevésbé értékes és használható megítélése egyre általánosabb jelenség, ami hazánkban is érezhető.

Azt gondolom, hogy ez részben eredeztethető abból, hogy a kutatási tevékenységek finanszírozásában a gyors és kézzelfogható eredményekkel kecsegtető  alkalmazott kutatások felé tolódott és tolódik el továbbra is a hangsúly, az alapkutatások támogatása pedig ehhez képest fokozatosan háttrébe kerül (ld. pl. Körtvélyesi Zs: "Törvényi változások az OTKA megszűnésével - jogszabályi összehasonlítás", http://jog.tk.mta.hu/blog/2014/12/otka). Ez a fajta tudományfinanszírozási stratégia sokkal inkább illeszkedik a döntéshozó helyzetben levő politikusok rövidtávú megbízási ciklusaihoz, ahogyan mindezt világosan kifejtik a TREE egy nemrég megjelent cikkében (Courchampemail et al. 2015), ahol az ökológiai alapkutatások általános fontosságát hangsúlyozzák a szerzők.

Másrészt általános az a nézet, hogy a nyugat-európai országok élővilágának sokfélesége az ipari forradalom előtti időszakhoz képest mára jelentősen lecsökkent, és bár a biodiverzitási krízis globálisan érezhető, hazánkban, illetve Közép- és Kelet-Európában a biológiai sokféleség még ma is magasabb, mint a nyugati országokban. Ergo, nem lehetséges-e hogy a terepi és taxonómiai, illetve általánosságban szünbiológiai ismeretek nyugati világban való elértéktelenedése abból a kényszerből is fakad, hogy ott egyre kevesebb dolog (pl. fajgazdagság, természetes élőhelyek rendszere) van, aminek a kutatása magasan képzett és tapasztalt biológus szakembereket igényelne?

Talán mindannyian egyetértünk azzal, hogy a hazai életünk változásait jellemző trendek a nyugati világban zajló élet irányába mutatnak, a társadalmi, és a piaci szférában egyaránt (utóbbihoz kapcsolódóan sajnos ez a hazai állami alkalmazott értelmiségiek fizetéséről nem állítható). Ha a tudományos tevékenység értékességének megítélésében is a nyugati irányzatokat követjük, vajon az hosszabb távon kifizetődő lesz-e? Szemet lehet-e hunyni az szünbiológiai alapkutatások, avagy a mostani divatos szóhasználattal élve felfedező kutatások társadalmi, politikai negligáltsága felett?

Úgy gondolom, hogy a szünbiológiai alapkutatások relevanciája melletti egyik legnyomósabb érv az lehet, hogy az ismeretgyarapodás valahogy mindig az önmagáért való, vagyis az ember veleszületett kíváncsiságának és megérteni akarásának kielégítésére irányuló, alapkutatások felől az ismeretek hasznosítását előtérbe helyező alkalmazott kutatások felé halad. Talán a legeklatánsabb példa erre az extranukleáris genom létezésének felfedezési története és az annak társadalmi hasznosultsága. Ez a történet bizonyos csigafajok házcsavarodási irányának természetbúvárok általi vizsgálódásával kezdődött. Azonban ez a látszólag értelmetlen kíváncsiság mára a gyakorlati klinikumban bizonyos okokra visszavezethető meddőség gyógyítását teszi lehetővé. Tehát ha az alapkutatások leértéktelenednek, akkor hosszútávon a társadalmi problémák megoldására irányuló alkalmazott kutatások is megakadhatnak.

Persze nyilvánvalóan az alkalmazott kutatás mellett van lehetőség alapkutatási kérdések vizsgálatára is. Azonban képesek-e a mai kutatók, akik leginkább mostanság már kutatási-managerek, és ebből fakadóan kutatási-adminisztrátorok, felszabadultan, az ökológiai divatirányzatok financiális kényszerétől mentesen elmélyülni egy őket foglalkoztató problémában?

Ha a fent felvázolt trendek felerősödnek, akkor a kutatói társadalomban lesz-e még helye az alapkutatásokkal foglalkozó terepi biológusnak?

Irodalomjegyzék

Courchampemail et al. (2015): Fundamental ecology is fundamental. TREE 30(1):p9–16. Erratum.

Warren J. 2015: Save field biology skills from extinction risk.

Sály Péter

A cikkhez várjuk a vitatkozó, elllentmondó, egyetértő hozzászólásokat mind a cikk végén, mind külön cikkek formájában! Az utóbbiakat a bb@greenfo.hu címre kérjük küldeni (a szerk. megj.).

lajos.rozsa 2015-03-02 21:00

Kedves Sály Péter,

köszönöm az érdekes kérdést, sőt, inkább kérdéseket. Nekem úgy tűnik, különböző kérdések keverednek írásodban.

1. kérdés: terepi biológia <--> elméleti biológia
2. kérdés: alapkutatás <--> alkalmazott kutatás
3. kérdés: szünbiológia <--> infraindividuális biológia

Nálad ezek a felosztások egybecsúsznak, mintha a terepi biológia magától értetődően mindig alapkutatás, és mindig szünbiológia volna. Szerintem ez nincs így, hiszen pl. az elméleti biológia legtöbbször nem alkalmazott kutatás, az infra kutatás is lehet alap- vagy alkalmazott kutatás stb. stb.

4. kérdés: miféle megbecsülésről van szó? Anyagi, erkölcsi, szakmai megbecsülés? Leegyszerűsítve: pénz, hírnév, impaktfaktor, vagy ez mind együtt?

A fő kérdésed, ha jól értem, hogy miért alábecsült az ökológus, taxonómus és hasonszőrű "természetközeli" kutatás?

Szerintem van jó, középszerű, és rossz kutatás, és legalább az első, de még inkább az első kettő megbecsülést érdemel. Kérdés, hogy ezt megkapja-e, és egyformán kapja-e meg a különböző területeken?

Az első számszerűsíthető dolog a fizetés. Azt kell mondjam, hogy ha az embernek állása van, akkor a magyar kutatói és felsőoktatási szférában a fizetések rendszerint egyformák, be vagyunk skatulyázva, és aztán mindenki megkapja a kötelező minimumot.

Egy további kérdés az álláshelyek száma -- mert nem mindenkinek jut állás, sőt. Nem ismerem a számokat, nem tudom hány hazai biológus álláshely van ilyen vagy jellegű kutatói vagy egyetemi oktatói állásban. De az arányok érzékelhetőek pl. abban, hogy az MTA köztestületében milyen arányban jelentkeznek tagok az Ökológiai vagy a Diverzitásbiológiai Bizottságokhoz, illetve az infraindividuális biológia bizottságaihoz. Ha PhD után (előtte nem lehet) minden magyar ökológus és terepbiológus bejelentkezne az MTA köztestületébe (ingyenes dolog), akkor talán kicsit erősödhetne ott e területek súlya.

Az egyetemeknek egyre inkább meg kell küzdeniük a hallgatókért. Ha a fiatalok nagyobb tömegben akarnának ökológiát, természetvédelmi biológiát (stb.) tanulni, hosszabb távon több oktatói álláshely születhetne e területeken. De a hazai egyetemek ma még rendszerint nem azzal vonzanak/taszítanak hallgatókat, hogy ott neves/névtelen professzori kar oktat, hanem pl. azáltal, hogy tudnak-e ingyenes (vagy olcsó) kollégiumi elhelyezést biztosítani.

Sok múlik tehát azon, hogy látják-e, érti-e munkánkat a gimnazisták, a laikusok, az adófizetők. Az index.hu-n és
és az origo-n sokkal gyakoribbak a "brit kutatók", mint a "magyar kutatók" kezdetű cikkek, akkor is, ha teljesen egyforma jellegű felfedezésekről van szó. Ez nagymértékben a mi hibánk.

A megbecsülés egy másik megnyilvánulása a pályázati pénzek, lehetőségek hozzáférhetősége. Az OTKA-nál viszonylag hasonló, fair elbírálásban részesültek a biológia különböző területei -- szerintem. Más hazai források elméleti és alapkutatásokra nem nagyon vannak. De az OTKA januártól megszűnt mint független, autonóm szervezet, beleolvadt egy kormányhivatalba, melynek másik (fő?) feladata az alkalmazott kutatások, az innováció támogatása. Decemberben, mikor ez a döntés napvilágra került, azonnal küldtem erről egy e-mailt az ökológus levelező listára, minden kommentár nélkül, csak a tényt közöltem. A mai napig senki, semmilyen véleményt, válaszlevelet nem küldött a listára.

Az alkalmazott kutatásokat a piacnak kell díjaznia. Az orvosbiológiai alkalmazások -- ha sikeresek -- jól fizetnek, az egészség világszerte hatalmas üzlet. Ezzel szemben gyakorlatilag nincsen hazai piaca az alkalmazott természetvédelmi kutatásoknak. (Talán a hatástanulmány-készítés ez alól kivétel lehet, de annak kutatás jellegét nem tudom, nem akarom megítélni.) A hazai nemzeti parkoknak, természetvédelmi hatóságoknak most más, fontosabb gondjaik vannak, mint a tudományos szakértelem vásárlása. Elveszítik a területeik egy jelentős részét, csökken a finanszírozás stb., legalábbis azt olvasom a sajtóban. De korábban, amikor még gyakrabban adtak szerződéses munkákat kutatóknak, nem hiszem, hogy akár egyszer is nyilvános versenyt hirdettek volna. Azzal szerződtek, akit személyesen ismertek. Ez is lehet jó, de ez nem piac.

Mi magunk tesszük a szakmánkat jelentőssé vagy jelentéktelenné. Az egyetemekkel, az Akadémiával, a természetvédelemmel és az internetes újságírással fenntartott kapcsolatainkon múlik az egész.

Rózsa Lajos

saly_peter 2015-03-03 09:59

Kedves Lajos!

Köszönöm szépen a reflexiódat, amely úgy érzem nagyon jól kiegészíti az általam feszegetett kérdéseket, bár valóban, meglátásod helytálló arra vonatkozóan, hogy a megfogalmazott kérdések többféle tudományterület megítélésének a szembenállására irányulnak.

A társadalmi megbecsültség szerintem alapvetően kétféle mutatóval érzékeltethető 1) a pályát választó fiatalok körében mennyire tudatos az adott hivatás felé történő elköteleződés; 2) a már hivatást gyakorló szakemberek fizetése. Ha a szupra-infra összehasonlítást nézzük, úgy gondolom nem áll távol a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy mostanság mindkét mutató az infrának kedvez inkább (figyelembe véve azt, hogy egy molekuláris biológus szakember nagyobb eséllyel helyezkedhet el a versenyszférában, mint egy szuprás biológus, ahol köztudomásúan más jövedelmek vannak, mint az állami szektorban).

De sarkítva a kört, ha az IF-el mért megbecsülést nézünk, akkor a szuprán belül körvonalazódni látszik az, hogy az elsődlegesen pl. taxonómiával, biogeográfiával foglalkozó ökológus vagy hívjuk inkább szünbiológusnak, és az elvontabb, mélyebb elméleti síkon gondolkodó "Big Data Era" szünbiológus tudománymetriai mutatói között várhatóan nagyobbak a különbségek. Ez önmagában nem lenne gond. Viszont ahogy az infra-szupra összehasonlításban is valótlan képet adnak az IF alapú összemérések két kutató munkásságáról, úgy ha ez a polarizáció a szuprán belül is folytatódik és felerősödik, akkor két eltérő szakterülettel foglalkozó szünbiológus munkásságának összehasonlítása is a valós teljesítménytől eltérő következtetésre vezethet. Ami esetleg maga után vonhatja azt a megítélést, hogy az egyik kevésbé értékes tevékenységet végez mint a másik. Holott ugye e kétféle szünbiológus munkássága igazából komplementer jellegű, így egyformán értékes.

Véleményem szerint ha van olyan, akit nem a szakma iránti elhivatottság, hanem hírnév motivál a szakma művelésére, az már egy torzított értékrenddel rendelkezik, ami extrém esetben maga után vonhatja munkássága hitelességének megkérdőjelezhetőségét. Tehát nem a hírnévvel való megbecsülésre gondoltam; általánosan fogalmazva: nem volna szabad, hogy a hírnév legyen a megbecsülés mértéke semmilyen hivatástudaton alapuló tevékenységnek.

Teljesen egyetértek azzal a felvetéseddel, hogy a szakmánk jelentőségének kialakításáért mi magunk is felelősek vagyunk. Egyben kérdezem, hogy miben jobbak, mit csinálnak másként pl. a britek, hogy az ő eredményeik ide elérnek, de a hazai társadalom a hazai eredményekről kisebb valószínűséggel értesülhet? Esetleg szerepe van-e ebben annak, hogy a nagy számok törvénye következtében pusztán azért van több tőlük származó hír a magyar portálokon, mert többen, több kutatást végeznek? A kutatók eredményeiket szakmai fórumokon közzéteszik. Ezen felül még elvárható-e az, hogy a társadalom felé is pro aktívan közöljék az eredményeiket, véleményüket, illetve milyen mértékben kellene ezt tenniük? Az aktív kutatóknak önmaguknak kell-e át áthidalni azt a fajta információs és kommunikációs szakadékot ami az ökológus szakemberek és a társadalom között húzódik? Kétségtelen, hogy ennek megoldása szükséges feladat, és megvalósulása nagymértékben pozitívan változtatna a szuprás biológusok tevékenységének megítélésén.

Így utólag visszaolvasva mindkettőnk sorait látszik, hogy azokban olyan több olyan, ismételten felmerülő kérdésről, problémáról esett szó, melyek szorosabb-lazább összefüggésben vannak egymással. Talán látjuk is a lehetséges megoldásokat, de gondolom azt is érezzük, hogy ezek megvalósítása gyakran kezelhetetlen akadályokba ütközik. Mindazonáltal mégsem haszontalan, ha ezek a gondolatok itt lebegnek körülöttünk, mert a pantha rhei elvnek megfelelően a világ változik, és talán ezzel együtt a szóba került dolgok megváltoztatásának lehetőségei is kedvezőbbé válnak majd.

Péter

gaborlovei 2015-03-03 12:24

Eloljaroban elnezest kerek az olvasoktol az ekezetek hianyaert. Nem vagyok hozzaszokva a magyar nyelven, ekezetekkel valo irashoz. Meg jo, ha nem cserelem fol a betuket... :-)
Kedves Peter!
Mindket hivatkozott cikket elolvasva, ugy erzem, nehany dolog pontositando. John Warren es munkatarsai nem pontosan a terepismeretek hasznossaganak csokkeneserol irnak, sem nem arrol, hogy ezeket kevesbe hasznalnak az Egyesult Kiralysagban. A "szakemberek", azaz biologusok terepismerete szintjenek csokkeneserol irnak, illetve arrol, hogy ez miert rossz. Egyebek mellett pl. ott a kornyezetminoseg egyik, politikaban is elfogadott jellemzoje bizonyos madarfajok populacioszintjenek alakulasa - amihez evente fel kell merni a madarakat, ami terepen vegzendo es szakertelmet igenyel. Ezzel szemben az egyetemi vegzettseggel rendelkezok kozul atlagban evi 10, ilyen munkakorben alkalmazhato ember vegez, ezek fele nem is biologuskent, tehat gaz van, nincsen eleg ember az amugy torvenyben rogzitett terepi feladatok elvegzesere. Az egyik hozzaszolas emliti, hogy a terepi ismeretekkel kozvetve v. kozvetlenul kapcsolatban hozhato tananyag a kb. 50 evvel ezelotti 70%rol 5%ra csokkent. Simone Leather remek rovarasz-blogja (Don't forget the roundabouts) hasonlokeppen tobbszor ervelt a nyilvanvalo trend ostobasaga es kartekonysaga mellett. Ezeket olvasva rajovunk, hogy ezeket az erveket ismerjuk, es sokszor emlitettuk magunk is.
A masik cikket, neves szerzoi ellenere zavarosnak es at nem gondoltnak tartom, ezzel most nem is akarnek foglalkozni.

R. Lajos hozzaszolasahoz irott valaszodban kerdes is szerepel, hogy ti. vajon az akrtiv kutatoknak maguknak kell-e "ismeretterjeszteniuk"? Hat hogyne... ez immar nem is kerdes. Legeloszor, amikor palyazatot irsz: a biralok kozott majdnem lehetetlen, hogy eppen a te szakteruletedrol van valaki, igy max. jol (?) informalt, bizonyos tudomanyteruleten jartas kollegaknak irhatsz - oket kell meggyoznod, hogy az otlet jo, a projekt kivitelezheto, es eredmenye erdekes lesz. De mivel egyre tobbfele finanszirozasi forum van, egyre tobbfele embert kell gyozkodnod, hogy amit csinaltal, v csinalni akarsz, azt erdemes megcsinalni. Igy hat egyfelol "ismeretterjeszto" keszsegekre szukseg van a kutatashoz is. Azonfelul en ugy tapasztaltam, hogy igen hasznosan segiti a tisztabban latasom, ha igenis megprobalom a kutatasaim hogysmintjet nem szakmabelieknek elmondani.
A briteknel nagy es fejlett hagyomanya van a tudomanyos ismeretterjesztesnek. Remek konyvek szuletnek - es sok eminens kutato ir ismeretterjeszto konyveket. Ezt a peldat Mo-n is kovetni kellene - ez nem egyedul penz kerdese, es nem csupan olvasotabor nagysagan mulik.
Tehat a kerdesedre, hogy a kutatotol elvarhato-e, hogy az eredmenyeit minel szelesebb korben nepszerusitse - az igent en azzal indokolnam, hogy ez igen hasznos a kutato maga szamara is.
Vannak immar szakmailag kituno, fiatal v. kozepkoru okologusaink. Sokan kozuluk terepen dolgoznak. Kevestol hallottam, hogy kapcsolatban lennenek pl. altalanos iskolai v. kozepiskolai tanarokkal, eljarnanak iskolakba eloadasokat tartani, terepre vinnek a gyerekeket - ezek pedig mind kituno lehetosegek arra, hogy a kovetkezo nemzedekek termeszetszeretetet felbresszuk, termeszetismeretet gazdagitsuk. Ez fontos feladat lenne. Ld. pl. Csermely Peter "elo-tehetseggondozo" tevekenyseget, ami remek, es nagyhatasu dolog. Van-e ilyen a szupraindividuals teruleten? Pedig jo lenne, ha lenne.
Persze ismeretterjszto cikkek es konyvek irasa is - de ha a "nagykozonseget" absztrakcionak tekintjuk, akkor nem lesz hatasa az ilyen iranyu erofesziteseknek.