Toby Spribille és munkatársainak a rangos Science folyóiratban megjelent cikke nagy visszhangot keltett világszerte, így hazánkban is. Sok, a nagyközönségnek szóló médium arról cikkezett, hogy ki lehet dobni az immár elavultnak számító biológia tankönyveket. Felkértük Farkas Editet, a zuzmók hazai szakértőjét, hogy írja meg a véleményét az ügyben.
Az IAL Nemzetközi Lichenológiai Szövetség 2016. augusztus 1.–5. között tartotta Helsinkiben „Lichens in Deep Time” című 8. nemzetközi szimpóziumát. Az ez alkalomból, pályája kezdetén álló fiatal kutatóként „Aino Henssen díjazott”-nak fenntartott plenáris előadáson, augusztus 5-én, pénteken „Hány gomba is alkotja a makrozuzmókat?” címmel szerepelt Toby Spribille, aki néhány héttel korábban Science cikkük megjelentetésével világszerte a zuzmó-szimbiózis kutatásának legújabb eredményeire hívta fel a figyelmet. Nem a hazai média volt az egyetlen, amely ennek alapján elsősorban és elhamarkodottan a nyomtatott tankönyvek elavultságára összpontosított. A sajtó jelentős része a Spribille által egyelőre a makrozuzmók (bokros és leveles telepűek) nagy számú nemzetségének vizsgálatával tett megállapításait és részben hipotetikus következtetéseit a zuzmók összességére (vagyis a kéregtelepű, ún. mikrozuzmókra is) érvényesnek jelezte, és helytelenül további következtetéseket vont le mindebből.
Toby Spribille előadást tart a nyári konferencián. A szerző felvétele.
Spribille és mtsai. (2016) július 16-án a Science online felületén megjelent szenzációkeltő publikációjának olvasása előtt a hazai és nemzetközi online média-hírek alapján írt gondolataim az MTA ÖK ÖBI intézeti hivatalos honlapján találhatók. Ezek lényege, hogy a tankönyvek eddig sem követték a naponta megjelenő tudományos eredményeket. Ez a kutatók feladata. Véleményem szerint a közoktatásban szereplő tankönyveknek alapvető, általános ismereteket kell közvetíteniük, nem hirtelen ötleteket, gondolatokat, hanem leülepedett, megérlelt tudást kell, hogy tartalmazzanak. A zuzmószimbiózisról a kutatók évtizedek óta tudják, hogy a partnerek száma nem csak kettő (gomba és alga – fotoszintetikus partner), hanem több is lehet. Ez magyar nyelven is megjelent olyan művekben, amit a felsőoktatási intézményekben tankönyvként használnak (Farkas 2007a, b).
Zuzmókhoz kötött 2–4 tagú együttélési típusok (Farkas 2007a, b, Hawksworth és Hill (1984) alapján, módosítva)
Mindazonáltal helytelen, ha nem hívjuk fel arra a figyelmet, hogy ismereteink nem állandóak, hanem a kutatásoknak köszönhetően folyamatos fejlődésben vannak. A változásokat azonban az adott korosztály számára felfogható mértékben kell beépíteni a tananyagba.
Nagyjából a 2000-es évek óta a zuzmók felszínén (vagy a telep belsejében) jelenlévő baktériumokkal is egyre intenzívebben foglalkoznak. Én 1988-ban láttam először baktériumot a Hypogymnia physodes zuzmó felületén SEM-EDXRA vizsgálataink során, de nem tulajdonítottam különösebb figyelmet ennek, hiszen a baktériumok mindenütt jelen vannak. Így az sem meglepő, hogy más mikroorganizmusok (pl. élesztőgombák) fordulnak elő a zuzmók felületén. Az már sokkal érdekesebb, hogy ezek taxonspecifikus szervezetek (arra a taxonra jellemző csoportok, amelyen élnek), de lehetnek a gazdataxonokra jellemző összetételű közösségek is (!).
A cikk gyors átolvasása után a Caltha botanikai levelezőlistára annyit írtam, hogy
„... a cikk nem rossz, viszonylag jól követhető, igyekeztek alaposan összeszedni az irodalomból is mindent, meg maguk is jól utánajárni a dolgoknak. Mindezzel együtt vannak benne hipotetikus elemek szép számmal. A bazídiumos gomba a Cyphobasidium névre hallgat, amit egészen rend szintig kiterjesztettek mint Cyphobasidiales-t és azt várják, hogy a különböző Parmeliaceae zuzmócsoportokból le lehessen írni a családszintű bazídiumos élesztőgomba kládokat (amit egyelőre csak számokkal jeleznek), értelemszerűen egy sor faj leírása is várat magára, amiknek a meglétét szintén csak feltételezik. Továbbá az új gombák élettani, biokémiai szerepe, illetve hatása a taxonómiára és nómenklatúrára szintén tovább vizsgálandó. Mindemellett a hivatkozott nagyszámú rangos irodalom végigpásztázza a lichenológia történetének legkiemelkedőbb és leginkább idevágó példáit. Az, hogy ebből mennyit kell tanítani a közoktatásban, a graduális és posztgraduális képzésben, még szintén eldöntendő kérdés.
Célszerű ezt a döntést az eredeti és hivatkozott cikkekben való elmélyülés után meghozni.”
A plenáris előadáson elhangzottak, valamint személyes beszélgetésem a Science cikk több szerzőjével megerősítettek abban, hogy a szerzők szándéka messze áll a sajtóban nekik tulajdonított szereptől. Abban viszont mindnyájan egyetértettünk, hogy a lichenológia tudományterületére eső kiemelkedő figyelem a terület kutatói számára inkább hasznos, mint káros. A leegyszerűsített kétpartneres zuzmómodell pedig legalábbis a közoktatás szintjén megállja a helyét még egy darabig.
Felhasznált irodalom
Farkas, E. 2007a: Lichenológia – a zuzmók tudománya. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót, 193 pp.
Farkas, E. 2007b: Zuzmók – lichenizált gombák. In: Tuba, Z., Szerdahelyi, T., Engloner, A., Nagy, J. (szerk.): Botanika: Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába 2., Rendszertan. Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 338–360.
Spribille, T., Tuovinen, V., Resl, P., Vanderpool, D., Wolinski, H., Aime, M.C., Schneider, K., Stabentheiner, E., Toome-Heller, M., Thor, G., Mayrhofer, H., Johannesson, H., McCutcheon, J.P., 2016. Basidiomycete yeasts in the cortex of ascomycete macrolichens. Science.
Farkas Edit (MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni