Két héttel ezelőtt a publikáláson alapuló rangsorolás túlzásba vitt alkalmazásának hátrányairól írtam. Most egy olyan véleményről számolok be, amely szerint mégiscsak van értelme az Impakt Faktor (IF) alkalmazásának. Rózsa Lajos a Keszthelyen megrendezett 9. Magyar Ökológus Kongresszus vitaestjén tartott előadással járta körbe a témát.
Az előadás témája a tudománymetria volt, ami a tudományos teljesítmény durva becslését jelenti. Segítségével fel lehet mérni egy személy, folyóirat, intézmény, vagy ország „súlyát”. A méréseket gyakran az idézettségre alapozzák: kiszámolják a független citációk számát, az Impakt Faktort, a Hirsch-indexet, stb. A tudománymetriától függ az állásunk, pályázatunk, doktori fokozatunk, fizetésünk. Az előadó az IF ellen és mellett szóló érveket gyűjtötte össze, elmondása szerint ugyanis ezt a mérőszámot „utálja legjobban mindenki”.
A következő hat érvet gyűjtötte össze a mutatók használata ellen.
1.) Az IF pénzért kapható. Ha valakinek van pénze, Open Access folyóiratban jelentetheti meg a cikkét, így nagyobb Impakt Faktort érhet el. Ez persze csak azok előtt választási lehetőség, akik kézirata kellően erős.
2.) El sem olvassuk a bírált ember műveit, számokból ítélkezünk. A számok vizsgálata helyett miért nem olvassuk el inkább a pályázó, vagy jelölt műveit? A rövid válasz úgy hangzik, hogy „Mert nem lehet”. „Ha bíráló vagyok, az első karaktertől az utolsóig elolvasom a művet” mondta az előadó Rózsa Lajos, viszont hozzátette, hogy bíráló bizottsági tagként már nem tud elolvasni mindent.
3.) A magyar nyelvű és a tudományos ismeretterjesztő szakirodalom elsorvadása. Ez utóbbi illusztrálására egy grafikont mutatott az előadó, amelyen a magyar ökológus akadémiai doktorok Impakt Faktorának és ismeretterjesztő cikkeik számának összefüggése volt látható. Ha a kettő kiölné egymást, negatív összefüggés látszana a grafikonon. De se negatív, se pozitív összefüggés nem olvasható le az ábráról, tehát az IF nem befolyásolja az ismeretterjesztő cikkek írását.
4.) Az alkalmazott kutatások megszűnése: pl. természetvédelem. A 2010-es Impakt Faktor listában 172 folyóirat címében szerepel az „appl*” kifejezés, és csak 37-nél a „theroret*” szó. Tehát bőven van tere az alkalmazott kutatásokról szóló cikkeknek. Emellett a gyakorlati szemléletű orvostudományoknak magas az impaktjuk, és a természetvédelmi folyóiratok IF-e is megugrott az elmúlt 10-15 évben.
5.) Megsértheti idősebb kollégáinkat. A fiatalok mutatói gyakran magasabbak, mint az idősebbeké, akik más korszakban voltak alkotó energiáik csúcsán. Ugyanakkor idősebb kollégáink ennél sokkal okosabbak: jól tudják, hogy a tanítványok sikerei a mestert dicsérik.
6.) Megszűnik a specifikusan magyar témák, a „hungarikumok” kutatása. A hungarikum ebből a nézőpontból „olyan tudományos eredmény, amelyet nem lehet az általánosan elfogadott peer-review eljárásnak alávetni, mert specifikusan magyar tárgya, magyar jellege miatt a külföldi lektorok meg sem értenék” – mondta Rózsa Lajos. Példaként a kerecsensólymot említette, amely hungarikum a turul eredetmítosz és a néprajzi jelentősége miatt, továbbá az erdő-sztyepp csúcsragadozója, és világállományának jelentős hányada a Kárpát-medencében költ. A Web of Science-ben 2000 óta 59 kerecsensólymos cikk jelent meg, amelyek 215 hivatkozást „gyűjtöttek be”, míg a faj amerikai rokonáról, a prérisólyomról csupán 25 publikáció és 89 citáció található a folyóirat-adatbázisban. Ebben a konkrét esetben tehát a hungarikumnak tekinthető faj kutatói sokkal jobban teljesítettek az amerikai fajhoz képest. „Akkor mi a baj a kerecsen publikációkkal?” – tette fel a kérdést az előadó. „Az, hogy nem mi írjuk őket” – hangzott a válasz. Ugyanis főként brit, spanyol, olasz, stb. szerzők jegyezték a cikkeket, a magyar szerzők nagyon ritkák, és csak periférikus kérdésekben szerepelnek.
„Mondjuk, hogy elvetjük a tudománymetriai mutatók használatát, de akkor mit használjunk helyette?” – kérdezte végül az előadó. Miért kapjon valaki tudományos fokozatot, pályázati pénzt, vagy állást?
1.) Mert nagyon rendes.
2.) Mert megbántódna, ha nem adnánk neki.
3.) Mert már nyugdíj előtt áll.
4.) Mert magas munkahelyi rangja van, akinek ez már kijár.
5.) Mert ezt nyomatékosan tanácsolja egy nagy tekintélyű közös ismerősünk.
Rózsa Lajos szerint ezek a hagyományos, de olykor még ma is nyomatékosan elhangzó érvek rosszabbak, mint a tudománymetria. Előadását a következő Eötvös Loránd idézettel zárta: „… ha igazi tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is meglássák és megadhassák neki az illő tiszteletet.”
Bajomi Bálint
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A 6. ponttal kapcsolatban
A 6. ponttal kapcsolatban lenne néhány észrevételem. Igaz, hogy a kerecsensólyomnak Magyarországon van a legerősebb állománya Európában, és valóban egyedülálló a kárpát-medencei, elszigetelt populáció, amely a faj teljes areájának legnyugatibb foltja, és az is, hogy mondavilágunkban betöltött szerepe miatt magunkénak érezzük. Ugyanakkor keleti irányban egészen Kínáig előfordul, más, közép-ázsiai népek kultúrájában is megjelenik, tehát globális értelemben nem csak Magyarországhoz köthető. Ezenkívül veszélyeztetett, csökkenő állományú, de közkedvelt, karizmatikus, a laikusok figyelmét is megragadó madár - vagyis igazi "flagship species". Bár személyes tapasztalatom nincs róla, de nem képzelném, hogy a kerecsensólyom az a téma, amely túlzott magyar vonatkozása miatt ne lenne publikálható, már csak azért sem, mert külföldieknek sikerült belőle impaktos lapba cikkeket írni, nem magyar vizsgálati anyagból. A kerecsent joggal tarthatjuk hungarikumnak érzelmi szempontból, de a fenti definíció biztosan nem teljesül rá („olyan tudományos eredmény, amelyet nem lehet az általánosan elfogadott peer-review eljárásnak alávetni, mert specifikusan magyar tárgya, magyar jellege miatt a külföldi lektorok meg sem értenék”). Így még inkább gyanítható, hogy a magyar szerzők kerecsensólymos cikkei nem a szerkesztők és a bírálók elutasításai miatt hiányoznak az impaktos folyóiratokból.
De mi van azokkal az "igazi hungarikumokkal", amelyek csak Magyarországon fordulnak elő, csak itt figyelhetők meg, csak számunkra van jelentőségük? Ilyennek gondolom a hazai flóra-, fauna- és vegetációtörténet, biogeográfia, endemikus fajok, természetvédelmi szempontból értékes vagy problémás területek kutatását. Ezek a témák többé-kevésbé minden országban "belügyként" szerepelnek, érthető okokból nagyságrendekkel többen érdeklődnek pl. a Ferula sadleriana iránt itthon, mint nyugat-európai országokban. Az ehhez hasonló témák akkor publikálhatók nívós, nemzetközi folyóiratban, ha egy általános jelenség esettanulmányaként vagy módszertani példaként tálalják őket, hiszen a nemzetközi lapok elvárják, hogy a beküldött cikkek minél szélesebb olvasótábor számára váljanak érdekessé, ami tulajdonképpen a kutatás "hungarikum"-jellegének háttérbe szorítását jelenti. Emiatt azt gondolom, hogy az első szándékból történő, nagy mérvű impaktszerzés és az "igazi hungarikumok" kutatása jelen pillanatban enyhe ellentétben áll Magyarországon. Ez még akkor is igaz, ha az Ökológus Tea Blogba érkező publikációk azt tanúsítják, hogy magas színvonalon kivitelezett, magyar tematikájú kutatásokat 1-2 körüli impakt faktorú, európai folyóiratokban meg lehet jelentetni. (http://okologustea.blogspot.hu/)
Az ellentét részleges feloldását jelenthetik a hazai impaktos lapok, pl. a Community Ecology, az Applied Ecology and Environmental Research és az Acta Zoologica (elnézést kérek, ha valamit kihagytam!), amelyekben nagyobb az esélye, hogy egy "hungarikum" kézirat értő szerkesztő és bíráló kezébe kerüljön. Meg kell említeni a kimondottan közép-európai földrajzi preferenciájú, de az ökológiában alacsonynak számító (1 körüli) impakt faktorú és tág tematikájú lapokat is, mint pl. az Acta Botanica Croatica, a Biologia Bratislava vagy a Central European Journal of Biology, amelyekben szintén van esély ökológiai témájú cikkek közlésére.