Optimizmus a természetvédelemben – a hatékony és sikeres természetvédelemért

Optimizmus és természetvédelem!? Első hallásra ez inkább a valószínűtlenséget, szenzációhajhászást vagy tudománytalanságot sejteti az olvasó számára, ismerve Földünk természeti állapotát. A cím mégis az írásom valós tartalmát tükrözi, melyben egy most kibontakozó természetvédelmi irányzatot vagy inkább gondolkodásmódot és az ehhez kapcsolódó nemzetközi konferencia-sorozat (Earth Optimism Summit) londoni konferenciáján hallottakat foglalom össze. Fotó: Yathin S Krishnappa, Wikipedia.

2017-ben a Föld napja (április 22) környékén a világ számos pontján (pl. Cambridge, Washington, Hong Kong, London stb.) megrendezésre került Earth Optimism Summit-ok keretében tanácskoztak arról, hogy hogyan lehetne a természetvédelmet még hatékonyabbá tenni egyrészt a hétköznapi emberek hozzáállásának, másrészt maguknak a természetvédelmi szakemberek gondolkodásának, kommunikációjának a megváltoztatásával és tettrekészségük erősítésével. Ennek egyik konferenciája volt az Oxfordi Egyetem „Interdisciplinary Centre for Conservation Science” intézete és Zoological Society of London által szervezett Conservation Optimism Summit, melyet a londoni a Dulwich College-ban rendeztek április 20-22. között. Ezen mint meghívott előadó vettem részt, a Global Environments Network (GEN) alumni tagjaként, a GEN által szervezett „Whole Earth/Half Earth” koncepciót is érintő szekcióban.

Az „optimista természetvédelem” azért keltheti sokakban az ellentmondásosság érzetét, mert a természetvédelem a környezeti problémák megoldására létrejött és alapvetően krízis tudományként számon tartott szakterület, s jellegéből adódóan mindig is körüllengte egyfajta kétségbeesés és reménytelenség. Ennek következtében többnyire még a sikeres és eredményes természetvédelmi akciók esetében is a nehézségekre és a további problémák kiemelésére helyeződött és helyeződik a hangsúly.

 

Az Earth Optimism Summit rendezvényein résztvevő kutatók, gyakorlati szakemberek, döntéshozók és helyi lakosok ezen szeretnének változtatni. A már több éve jelen levő, s egyre erősödő optimista természetvédelmi hozzáállás (pl. Berman és Goodall 2009, Balmford 2012, Goodall 2015) nem Földünk természeti értékeinek rohamos elvesztését és rongálását igyekszik elpalástolni, hanem a tettre kész, természetvédelem iránt elkötelezett hivatásos szakemberek és hétköznapi emberek tevékenységét igyekszik megerősíteni. Legfőbb célja pedig az, hogy a természetvédelmi tevékenységek során összegyűlt jó példák megosztásával, tanulságaival és példamutatásával a természetvédelem hatékonyságát és eredményességét növelje.

A londoni Conservation Optimism Summit-on elhangzott előadások a világ számos tájáról adtak példát arra vonatkozóan, hogy vannak előrelépések természeti értékeink megőrzésében is. Andrew Balmford a Cambridge-i Egyetem professzora áttekintő képet adott arról, hogy ez a fajta optimista szemlélet nem alaptalanul van már évek óta jelen a természetvédelemben, hiszen számos tudományos eredmény is igazolja, hogy a Föld különböző részein és különböző taxon csoportok esetében is vannak eredményes és reményre okot adó természetvédelmi kezelések és intézkedések. A Durell-index olyan, kihalás szélére sodródott fajokat mutat be, amelyek állománya egyértelműen a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően növekedett a közelmúltban. Jó példa erre a kékmaszkos amazon papagáj vagy akár a magyarországi nagy kócsag-állomány is.

A bemutatott példák alapján összefoglalóan el lehet mondani, hogy egy-egy kutató vagy szakember akkor tartotta sikeresnek és optimizmusra okot adónak természetvédelmi tevékenységét, ha céljait és munkáját meg tudta másokkal is osztani és az eredmények hosszú távon való fenntartása, sőt növelése is biztosított. Mindehhez pedig elsősorban egyéni elhivatottságra, kitartásra, sokrétű kommunikációra, valamint közösségben való gondolkodásra és tevékenységre van szükség (Goodall 2015).
 

Jane Goodall egy csimpánzzal

Figan csimpánz és Dr. Jane Goodall a Gombe Nemzeti Parkban. Fotó: Derek Bryceson.

 

Nehéz egyet kiemelni a Conservation Optimism Summit-on elhangzott projektek közül, mivel mindegyiknek van olyan eleme, mely tanulságos és példamutató is egyben, és szívesen megosztanám. (A blogbejegyzés végén felsorolt webcímeken és könyvekben részletes információk találhatók ezekről is.) Számomra talán a legtanulságosabbak az alábbiak voltak:

Az egyéni elhivatottság, bátorság és kitartás egy-egy természetvédelmi projekt elindításában, összefogásában és sikerre viteléhez nélkülözhetetlen. Ezt igazolja Alan Watson Featherstone munkája is, aki 28 évvel ezelőtt kezdte el a Skót-felföld természetes erdeinek helyreállítását. A kezdetben igencsak reménytelennek tűnő munkát mára több millió fa elültetése és a 'Trees for life' nevű természetvédelmi mozgalom kiterjedése is igazol. Kerstin Forsberg is egymaga kezdett el tevékenykedni közel 10 évvel ezelőtt, elsősorban az atlanti ördögrája (Manta birostris) védelmében. Mára pedig a több százezer embert elérő Planeta Océano civil szervezetet vezeti és tevékenységüknek köszönhetően az állami oktatásban részt vevő diákok a tananyag részeként tanulnak a tengerbiológiával kapcsolatos ismereteket Peruban.

Jó példát szolgáltatnak azok az egyre nagyobb létszámban megjelenő egyéni gazdálkodók is, akik munkájukat a természet értékeinek megőrzésével vagy kifejezetten egy természetes ökoszisztéma restaurálásának céljából végzik. Mint például Sir Charlie Burrell angol földbirtokos és gazdálkodó, aki saját területén, a Knepp Castle Estate 1400 hektárján a Frans Vera ökológus kutató által kidolgozott 'wilderness' koncepció elveire alapozza természetvédelmi célú gazdálkodását, már több mint 15 esztendeje.

Ma már nem kérdés, hogy a természetvédelemi tevékenység meghatározó részét képezi a kommunikáció, az oktatás. Ennek egyik célja a figyelem ráirányítása az adott problémára. Fontos funkciója az is, hogy formálja az érintettek és a nagyközönség gondolkodását, viselkedését és növelje a természetvédelmi felelősségvállalást is. Ez utóbbi kulcsfontosságú a természetvédelemben, mivel egy-egy elkötelezett ember ereje és képességei nem elegendőek a problémák valós megoldására. Mindennek pedig a közös nyelv ismerete, nyitottság és tiszteletteljes kommunikáció a kulcsa. Fás legelők kezelése kapcsán megkérdezett magyarországi természetvédelmi szakemberek is ezt támasztották alá (Varga et al. 2017).

Bizonyára nem volt véletlen, hogy a konferenciát Niki Harré pszhiológus, az Auckland-i Egyetem tanára nyitotta meg az előadásával. Ő a kommunikáció fontosságára, a mások felé támasztott túlzott elvárásokra és saját magunk korlátainak a felismerésére is felhívta a figyelmet, illetve „fenntartható és boldog” életmód kialakításához adott tanácsokat (Harré 2011). A nem megfelelő kommunikáció következtében kialakuló konfliktusok megoldására a természetvédelmi tevékenységek során bevonják, és közös gondolkodásra hívják az érintett csoportokat (Mihók et al. 2016). Az érintett csoport a saját gyermektől kezdődően (Conservation Sisters) a világ túlsó felén élő, hivatalban dolgozó fogyasztóig is terjedhet, ezért az alkalmazott és bemutatott kommunikációs módok is sokfélék.

Nem szokványos, de eredményes a művészet és a gasztronómiai alkalmazása is a kommunikáció során. Nessie Reid, aki az angliai Bristolban él, a külterjes állattartás és az egészséges élelmiszer fontosságára kívánta felhívni a figyelmet ’The Milking Parlour’ művészeti performanszával, aminek során két tehénnel kiköltözött egy hétre a város főterére, fejte őket, itta a tejüket és közben előadásokat, kötetlen beszélgetéseket tartottak a témával kapcsolatban. A művészeti ágak alkalmazásának sikeressége abban is rejlik, hogy szabad teret és módot ad akár nehéz konfliktushelyzetek bemutatására is, illetve magának a témának mélyebb megértéséhez is tud új szempontokat nyújtani. A konferencia több szekciójának is ez volt a kiemelt témája. A gasztronómia mindenkit érint, mivel az egészséges és finom étel mindenkinek jól esik. Többek között erről is beszéltem az előadásomban, mivel a fás legelők olyan kiemelkedő természeti és kulturális értékkel bíró élőhelytípust jelentenek, melyek fenntartása jelentősen függ a legeltető állattartástól és az abból származó termékek fogyasztásától (Gasztroangyal – Fás legelők).
 

Fás legelő Bogyiszlón. Fotó: Bajomi Bálint.
Fás legelő Bogyiszlón. Fotó: Bajomi Bálint.
 

Az előadók szinte kivétel nélkül hasonló folyamatról számoltak be: a hosszú évek természettudományos hátterű kutatásai, megfigyelései a probléma leírásában voltak segítségükre, míg a valós megismeréshez és a probléma megoldásához vagy a helyzet javításához kivétel nélkül a helyi lakosokkal való együttműködés vezetett (pl. IPBES, Indigenous and community conserved areas (ICCAs), Roué & Molnar 2017). Valójában akkor kezdtek optimistán gondolkodni a természetvédelmi tevékenységükről, mikor ez sikerült.

Ez utóbbi is számos kihívással és kudarccal járhat, de mindenki arról számolt be, hogy megéri a fáradtságot és időt rászánni a kapcsolatok kialakítására, a közös nyelv megtalálására és ezáltal közösség formálására vagy magának a közösségnek a kialakítására.

Mindezek közül leginkább a kenyai oroszlánok védelméért küzdő kutatók, természetvédők és helyi lakosok összefogása ragadott meg. A helyi legeltető és vadászó törzsek számára az oroszlánok kizárólag problémát és ellenséget jelentettek, úgy hogy a lakosok nagy része sose látott még oroszlánt. Ez a „gondot és bajt okozó természet” vélekedés alapvető akadályát jelenti a természetvédelmi tevékenységeknek, főként a ragadozó vagy veszélyes állatnak titulált taxonokra vonatkozóan. Hasonlót tapasztaltunk mi is a Közép-Tisza vidékén a 2006 környékén, amikor realizáltuk, hogy a folyómenti településeken élők az ártéri területek használatának felhagyása következtében elvesztették kapcsolatukat a folyóval és szinte csak a gondot és bajt okozó árvíz idején „találkoztak” a vízzel. A kenyai ' Ewaso Lions ' munkatársainak első lépései közé tartozott, hogy a helyieket megismertesse az oroszlánokkal. Ennek fontos eleme volt, hogy a gyermekeknek oroszlán-néző táborokat kezdtek el szervezni, aminek során a gyerekeknek lehetősége nyílt élőben is látni oroszlánt. A táborok sikere a helyi közösség többi tagját is elkezdte érdekelni, s egy idő után a harcos korba lépő fiatal emberekből oroszlán őrző csoportot hozták létre és az édesanyák (Mama Simba) saját kérésükre létrehozták a klubjukat. Ma már az oroszlánokat egyenként ismerik és számon tartják a helyi lakosok és egy-egy elvesztés az egész közösséget megrendíti. Az oroszlánok védelme kapcsán nemcsak a helyi közösség erősödött meg, hanem a természetvédőket és kutatókat is remény és optimizmus ;) tölti el. Hiszen a globális folyamatokat, mint például az élőhelyek beépítését és tönkretételét nem tudják megállítani, de helyi szinten az oroszlánok védelmének örömeit és nehézségeit meg tudják osztani azokkal az emberekkel, akik az oroszlánokkal nap, mint nap megosztják életterüket. Nyilvánvaló, hogy az ott élő felnőttek és gyermekek is felismerték, hogy az oroszlánok védelme a saját közösségük, kultúrájuk és otthonukat jelentő táj védelmét is jelenti egyben. A projektvezető elmondása alapján a siker titka az volt, hogy kiemelten figyeltek arra, hogy tevékenységük során a helyi közösség értékrendjét és kultúráját, szokásait tiszteletben tartsák. Hangsúlyt fektettek arra is, hogy minél inkább bevonják a helyi lakosokat és szabadságot adjanak számukra az oroszlánok védelmével összhangban lévő ötleteik megvalósításában.

A közösségek valamint a természeti és kulturális értékek egymásrautaltságról és a természetvédelem minden területre kiterjedő fontosságáról is szólt a Global Environments Network (GEN) által szervezett szekció. A 'Half-Earth/Whole Earth' természetvédelmi koncepció félreérthetőségére is fel kívánták hívni a figyelmet azzal, hogy a szekció előadói a Föld egymástól távol eső vidékein zajló természetvédelmi tevékenységekről számoltak be. Magának a GEN-nek is célja, hogy közösséget nyújtson természeti és kulturális értékek megőrzéséért munkálkodók számára.

Az elmúlt hónapokban részese lehettem a magyarországi Bogyiszló község határában fekvő öreg hagyásfás fás legelő, a Kasztói őstölgyes érdekében tett összefogásnak. Megtapasztaltam a helyiek elköteleződését és érdeklődését, az oktatás és a művészet erejét a szemléletformálásban – ezt mind megerősítették a konferencián hallott előadások tanulságai. A sikeres és optimizmusra okot adó természetvédelemhez a helyi adottságok és a probléma alapos ismerete, az egyéni és közösségi elhivatottság, a tudatos, tiszteletteljes és odafigyelő kommunikáció és oktatás, és az egymást támogató és elismerő közösség segíthet hozzá.

-----   -----

Az „Optimizmus a természetvédelem”-ről további információkat, történeteket a rendezvények honlapjain, az onnan elérhető blogokon lehet olvasni, illetve a You Tube csatornákon a plenáris előadásokat, illetve további előadásokat, gondolatokat is meg lehet hallgatni:

Earth Optimism Summit: https://earthoptimism.si.edu/

#EarthOptimism Session - You Tube (többek között Jane Goodall, David Attenborough előadása)

Conservation Optimism Summit: www.conservationoptimism.org
https://www.facebook.com/conservationoptimism/?fref=ts

A Global Environments Network beszámolója a Conservation Optimism Summit-ről:
Blog: http://www.globalenvironments.org/gen-conservation-optimism-summit/
Video link: https://m.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=gKrK-ppB8ps
Durell-index: https://www.durrell.org/wildlife/wildlife/durrell-index/explore/#species
Erdők restaurálása Skóciában: http://treesforlife.org.uk/forest/
Fülöp-szigetek tengeri élővilága és környezeti nevelés: http://www.savephilippineseas.org/
Manta rája és tenger élővilágának védelme Peruban: http://www.planetaoceano.org/
Rewilding egy angol nemes birtokán: http://www.knepp.co.uk/
Tehénfejés a városközepén: https://themilkingparlour.org/
Fás legelők és gasztronómia: https://www.youtube.com/watch?v=OVeBEYc3tdk
Oroszlánőrzők Kenyában: http://ewasolions.org

Vándorló fák, Bogyiszló Év Fája Verseny, Bogyiszló 2016:
https://www.youtube.com/watch?v=XzaxozPVMVU&t=26s
Fás legelőkről az iskolában, Kasztó projekt, Bogyiszló 2017:
https://www.youtube.com/watch?v=yoaFPzNXkcw&t=8s

További ajánlott irodalom:

Balmford, A. 2012: Wild hope: on the front lines of conservation success. University of Chicago Press.
Berman, P., Goodall, J. 2009: Amíg élek, remélek. Athenaeum Kiadó Kft., pp.244.
Goodall, J. 2015: A remény magvai. Libri, pp.502.
Harré, N. 2011: Psychology for a Better World: Strategies to Inspire Sustainability, https://cdn.auckland.ac.nz/assets/psych/about/our-people/documents/Psychology%20for%20a%20Better%20World.pdf
Mihók et al. 2016: Ki mondja meg, mi a fontos? – Részvétel és természetvédelem. Természetvédelmi Közlemények, 22:131–154.
Roué, M., Molnar, Zs. (eds.) 2017: Knowing our Land and Resources: Indigenous and local knowledge of biodiversity and ecosystem services in Europe & Central Asia. Knowledges of Nature 9. UNESCO: Paris, http://www.unesco.org/new/links/ipbes-pubs
Varga, A. et al. 2017: Rangers bridge the gap: Integration of traditional ecological knowledge related to wood pastures into nature conservation, In: Marie Roué and Zsolt Molnar (eds.) 2017: Knowing our Land and Resources: Indigenous and local knowledge of biodiversity and ecosystem services in Europe & Central Asia. Knowledges of Nature 9. UNESCO: Paris. pp.76-89. http://www.climatefrontlines.org/sites/default/files/ipbes/IPBES_ECA_2016_V20_FINAL.pdf

Varga Anna, 2017. június 9.
tudományos segédmunkatárs
MTA ÖK ÖBI
Hagyományos ökológiai tudás kutatócsoport