Tudományos kirakójáték

Az ökológia és a környezetvédelem területén nagy szükség van a különböző tudományágak eredményeinek felhasználására, összevetésére, szintetizálására.

Vegyük példának a környezetvédelem sikertörténeteinek egyikét, az ózonlyuk esetét. Azért írom, hogy sikertörténet, mert a nemzetközi szintű, globális probléma megoldásának érdekében 1987-ben Montrealban aláírt jegyzőkönyv hatályba lépése óta jelentősen csökkent az ózonréteget csökkentő vegyi anyagok kibocsátása (Wikipedia 2013). Ennek eredményeképp megállt az ózonlyuk bővülése, és 1996 óta növekvő ózonkoncentrációt mutatnak a légkör felső rétegei (Krzyscin 2012). Pár évtized múlva talán visszaáll az ózonréteg eredeti állapota. A sikerben számos szakma képviselőinek együttműködésére volt szükség. Az ózonpajzs létezésének felfedezése a légkörfizika és a meteorológia eredménye volt. Az ultraibolya sugárzás élőlényekre, és köztük az emberre gyakorolt rákkeltő, mutagén hatásának vizsgálata az élettan, az orvostudomány és a genetika asztala. A bioszférát érintő globális folyamatokat az ökológusok tanulmányozzák. Az ózonmolekulák légkörben történő keletkezése és lebomlása, a CFC vegyületekkel való kölcsönhatása kémiai és fizikai folyamat. A Montreali Jegyzőkönyv tető alá hozása a környezetvédő aktivisták, a nemzetközi tárgyalásokban résztvevő politikusok és az egyezményt megfogalmazó jogászok érdeme. A környezetvédelmi szabályozások betartatása a bírókra és a rendőrökre hárul. A médiának – azaz az újságíróknak, szerkesztőknek - fontos szerepe van a lakosság tájékoztatásában, a nagyközönség szemléletének alakításában. A hűtőgépekben és más eszközökben található CFC anyagok helyettesítése pedig a mérnökök feladata volt. Mindezen területek számos kis kirakó-darabkájából áll össze egy globális kép a környezetvédelmi problémáról és a megoldásáról. Vida Gábor professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy „az egész nem azonos a részek összességével. Annál minőségileg több, mivel ún. emergens tulajdonságok sohasem érthetők meg a részek "szak"-emberek által művelt kutatásainak összegezéséből” (Vida 1999).

A természetvédelmi biológia is – definíció szerint – multidiszciplináris tudomány, (Standovár és Primack 2001). Egy kipusztult faj visszatelepítését például csak akkor lehet sikeresen végrehajtani, ha a biológiai, ökológiai szempontok mellett a társadalmi, gazdasági és politikai tényezőket is figyelembe veszik a tervezésnél. A Természetvédelmi Világszövetségnek (IUCN) a napokban jelent meg az új útmutatója a visszatelepítések és más természetvédelmi célú áttelepítések kivitelezéséről (IUCN/SSC 2013). Ebben az ajánlják, hogy egy-egy ilyen program kivitelezésére érdemes egy multidiszciplináris munkacsoportot létrehozni.

Manapság ugyanakkor a tudományos kutatók egyre nagyobb fokú specializálódását tapasztaljuk. „Az, hogy egy molekuláris biológus még a leggyakoribb növény- vagy állatfajokat sem ismeri fel, teljesen természetes dolog, és fordítva is igaz. Tudósaink zöme még szaktárgyának középiskolai anyagából is elbuktatható lenne” – írta Vida Gábor (Vida 1999). Hasonló véleménynek adott hangot tanítványa, Takács-Sánta András is 2006-os cikkében (Takács-Sánta 2006): „Megdöbbentett, hogy rendszerint az is elegendő a tudományok doktora címhez, ha valaki egész pályafutása alatt csupán egyetlen fajjal, egyetlen vegyülettel, egyetlen történelmi korral stb. foglalkozik, és ezen nagyon aprócska terrénumot leszámítva nem kell, hogy sok fogalma legyen tudományterületéről. (…) Ha végignézzük, hogy kik dolgoznak a kutatóintézetekben és az egyetemi tanszékeken, a specialisták egyértelmű túlsúlyát látjuk, a generalisták mára szinte teljesen eltűntek.” A szerző szerint ugyanakkor nem állítható fel alá-fölérendeltségi viszony a két megközelítés között. „Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Minél inkább specialista valaki, annál elmélyültebb tudásra tehet szert, ugyanakkor a világnak annál nagyobb része tűnik el a szeme elől. Minél inkább generalista valaki, annál átfogóbb lehet a tudása, ám egyúttal annál felszínesebb is.”

A review (azaz áttekintő) cikkek műfaja kiemelkedő fontosságú egy olyan korszakban, amikor a tudományra ennyire jellemző a széttagoltság. Egy jól megírt áttekintő cikk ugyanis jó bevezetést adhat egy olyan területre, amiben az olvasó (még) nincs otthon. Ez jól jön, amikor elkezdünk behatóbban foglalkozni egy témával (Takács-Sánta 2006), de olyankor is, amikor csak látogatóként „tévedünk” egy számunkra korábban ismeretlen szakterületre. Ráadásul ma már a módszeres áttekintő tanulmány (angolul systematic review) módszere – amit korábbi blogbejegyzésemben ismertettem - a megismételhetőség tudományos kritériumának is megfelel.

Bajomi Bálint

Felhasznált irodalom:

-IUCN/SSC (2013): Guidelines for reintroductions and other conservation translocations. Version 1.0. IUCN Species Survival Commission, Gland, Switzerland. viiii + 57 o.
-Krzyscin, J. W. (2012): Onset of the total ozone increase based on statistical analyses of global ground-based data for the period 1964-2008. International Journal of Climatology 32 (2): 240-246. o. DOI: 10.1002/joc.2264.
-Standovár, T. és Primack, R. (2001): A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 542 o.
-Takács-Sánta, A. (2006): Sokasodó specialisták, eltűnő generalisták.Természet Világa 137 (4): 172-175. o.
-Vida, G. (1999): Sötét gondolatok a részről és egészről s a tudományról.766-770 o. in ifj. Fasang, Á. és Fodor, A., (szerk): Hivatás és hitvallás (Magyar mérnökök, orvosok, természettudósok írásai). Mundus Kiadó, Budapest. Megtekintve: 2013. 06. 11.
-Wikipedia (2013): Ózonréteg.

gaborlovei 2013-06-17 13:59

Kedves Balint!
Ujfent erdekes temat feszegetsz, a tobbsegevel egyetertek - eggyel nem, de ezt lehet, h. csak en ertelmeztem igy. Ez owsszefugg a multkori, Balatonnal kapcsolatban elokerutl media-szerepels dolgaval. Azt irod. "A médiának – azaz az újságíróknak, szerkesztőknek - fontos szerepe van a lakosság tájékoztatásában, a nagyközönség szemléletének alakításában."
Ez nem tagadhato, ugyanakkor en egy ilyen megfogalmazasban azt latom, hogy ez mintha egy "felulrol lefele" aramlo informacio-terjedesei v. terjesztsi modellt sugallna. Az pedig rossz (lenne). Ugyanis a kulonfele szakemberekrol irsz, akik egyuttmukodtek az ozonlyuk "gyogyitasaban", amdj errol a medig atajkoztatta a nagyerdemut. Nem hiszem, hogy te ilyen egysikuan latnad a dolgot, de erdemesnek erzem leirni, hogy egy ilyen elkepzeles - ami sokszor jelen van - tevse. Egyfelol egy-egy embernek sokfele szerepe van, es meg a szakszerplok is "nagykozonseg tagjai" sok szempontobl. Ok sem -tisztele a kivetelnek - a kollegaktol tajekozodnak sajat teruletukon kivul, illetve majd minden "alt. nepesseg-egyed" valamilyen teruleten szakerto. Azonkivul a media tajekoztatja onmagat, tehat az informacio sokkal bonyolultabb csatornakon at mozog, es nem is lehet,nem is kivanatos egyiranyu aramlast elerni (gondolj olyanra, amikor a szakemberek morognak, hogy miert nem oket kerdeztek meg?). Szovla ezzel velhetone nyitott kapukat dongetnek, de fontosnak talaltam ezt pontositani.
Udv
Gabor

gaborlovei 2013-06-17 14:49

Kedves Balint!
Ujfent erdekes temat feszegetsz, a tobbsegevel egyetertek - eggyel nem, de ezt lehet, h. csak en ertelmeztem igy. Ez osszefugg a multkori, Balatonnal kapcsolatban elokerult media-szereples dolgaval. Azt irod. "A médiának – azaz az újságíróknak, szerkesztőknek - fontos szerepe van a lakosság tájékoztatásában, a nagyközönség szemléletének alakításában."
Ez nem tagadhato, ugyanakkor en egy ilyen megfogalmazasban azt latom, hogy ez mintha egy "felulrol lefele" aramlo informacio-terjesztesi modellt sugallna. Az pedig rossz (lenne). Ugyanis a kulonfele szakemberekrol irsz, akik egyuttmukodtek az ozonlyuk "gyogyitasaban", majd errol a media tajekoztatta a nagyerdemut. Nem hiszem, hogy te ilyen egysikuan latnad a dolgot, de erdemesnek erzem leirni, hogy egy ilyen elkepzeles - ami sokszor jelen van - teves. Egyfelol egy-egy embernek sokfele szerepe van, es meg a szakszereplok is "nagykozonseg tagjai" sok szempontobl. Ok sem -tisztelet a kivetelnek - a kollegaktol tajekozodnak sajat teruletukon kivul, illetve majd minden "alt. nepesseg-egyed" valamilyen teruleten szakerto. Azonkivul a media tajekoztatja onmagat, tehat az informacio sokkal bonyolultabb csatornakon at mozog, es nem is lehet,nem is kivanatos egyiranyu aramlast elerni (gondolj olyanra, amikor a szakemberek morognak, hogy miert nem oket kerdeztek meg?). Szoval ezzel velhetone nyitott kapukat dongetnek, de fontosnak talaltam ezt pontositani.
Udv
Gabor

bb 2013-06-17 15:25

Kedves Gábor!

Köszönöm az érdekes hozzászólást! Végiggondolva a témát az alábbiakra jutottam.
Az információáramlást fel lehetne rajzolni egy súlyozott táplálékhálózat formájában, ahol a vonalak vastagsága jellemzi az áramló információ mennyiségét. Szerintem a hagyományos média (újság, TV, rádió) kommunikációjának jelentős része egy irányú. Egy bolti eladó, az Audi gyár futószalag melletti munkatársa és egy portás jellemzően az egész életét leéli úgy, hogy nem szerepel a médiában, vagy csak nagyon kivételes esetben. Viszont minden nap tájékozódik az RTL Klub híradójából, az Origo-ról, vagy a Blikkből. És ők alkotják a társadalom kétharmadát. Itt tehát egy nagyon vastag vonalat húznék felülről lefelé, és egy vékonyat "visszacsatolásként" - ez az, amikor két percben megkérdezik a riportban az árvízkárosultat, vagy Kovács István Veresegyházáról olvasói levelet ír az újságba. Utána persze a fodrásznál és a kocsmában ők is megbeszélik a "felülről" kapott információkat, úgyhogy itt is van bizonyos fokú interaktivitás. Tovább árnyalja a képet a Klub rádió "Drága Bolgár úr" betelefonálós műsora.
És van egy másik szféra, az értelmiségiek, politikusok, vezetők, szakemberek, kutatók és újságírók körei - ők aktív alakítói a közéletnek, rendszeresen szerepelnek a médiában, és persze ők maguk is aktív médiafogyasztók. Ezen körökben valóban egy bonyolult hálózata van az információáramlásnak - erre céloztál a hozzászólásodban.
Az internet világa annyiban módosít ezen a képen, hogy ma már a Facebook-on a megosztások hozzászólásaiban mindenki hozzáteheti a véleményét a témához, és például a jelen blog is ilyen elven működik. Tehát interaktívabbá vált a kommunikáció.
Összefoglalva: abban igazad van, hogy az én egymondatos sommás véleményemnél valóban bonyolultabb a kép, de a tömegkommunikáció világában azért van egy erősen meghatározott egyirányú információáramlás.

Üdv
Bálint

Új hozzászólás

Egyszerű szöveg

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.