Vizes élőhelyek kisemlősei

A kisemlősök (azok a szárazföldi, repülni nem képes emlősök, amelyek tömege kisebb, mint 200 gramm) fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémákban, a táplálékhálózatok meghatározó láncszemei (magpredátorok, illetve számos ragadozó madár és emlős zsákmányállatai), nagy produktivitásúak, magas szaporodási rátával jellemezhetőek, így az energiaáramlási folyamatoknak is fontos részvevői. Sok fajuk speciális ökológiai igényű és csak bizonyos típusú élőhelyeken fordulnak elő, így például a vizes élőhelyekhez kötődnek.

Fotó: közönséges kószapocok (Arvicola amphibius).

Magyarországon a kisemlősökhöz 27 faj sorolható, amelyek az Insectivora és a Rodentia rendbe tartoznak. Ezek közül három fokozottan védett faj: az északi pocok (Microtus oeconomus mehelyi), amely az országban csupán három helyen fordul elő bizonyítottan (a Kis-Balatonnál, a Szigetközben, valamint a Hanság mocsaras területein), a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona), valamint a nyugati földikutya (Spalax leucodon). Hazánkban mind a hét Soricidae (cickány) faj védett, míg a rágcsálók közül kilenc. A három fokozottan védett fajra a 2000-es években kidolgozták a fajmegőrzési terveket (Cserkész 2004, Horváth és Gubányi 2005, Németh és mts. 2010). A többi védett kisemlős esetében jelenleg nincsen az egész országra kiterjedő fajszintű program, megőrzési terv. Báldi és mtsai. (1995) munkájában megjegyzi, hogy hazánkban számos kisemlős tekintetében inkább csak a térbeli előfordulásról van adat.

A következő fajok fordulnak elő hazánkban:

- mezei cickány (Crocidura leucodon) - védett
- keleti cickány (Crocidura suaveolens) - védett
- havasi cickány (Sorex alpinus) - védett
- erdei cickány (Sorex araneus) - védett
- törpecickány (Sorex minutus) - védett
- Miller-vízicickány (Neomys anomalus) - védett
- közönséges vízicickány (Neomys fodiens) - védett

- erdei pele (Dryomys nitedula) - fokozottan védett
- mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) - védett
- nagy pele (Glis glis) - védett

- csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) - rendkívül ritka, fokozottan védett

- nyugati földikutya (Spalax leucodon) - rendkívül ritka, fokozottan védett

- csalitjáró pocok (Microtus agrestis) - védett
- mezei pocok (Microtus arvalis)
- északi pocok (Microtus oeconomus) - rendkívül ritka, fokozottan védett
- közönséges földipocok (Microtus subterraneus)
- közönséges kószapocok (Arvicola amphibius)
- vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus)
- mezei hörcsög (Cricetus cricetus) védett

- pirók erdeiegér (Apodemus agrarius)
- sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis)
- közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus)
- kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis)
- törpeegér (Micromys minutus) - védett
- házi egér (Mus musculus)
- güzüegér (Mus spicilegus)

Pirók erdeiegér (Apodemus agrarius)

Pirók erdeiegér (Apodemus agrarius)

Az egész világon, így Magyarországon is a természetes és a természetközeli élőhelyek megszűnése, valamint azok feldarabolódása egyre nagyobb kihívást jelent a természetvédelem, valamint a konzerváció biológia számára is (Wilcove és mtsai.. 1986, Báldi 1996). Az ember egyre intenzívebb tevékenysége és az időjárási anomáliák az életterek feldarabolódását és beszűkülését eredményezte. Ezek a folyamatok még inkább szembetűnőek a vizes élőhelyek tekintetében, így mind a természetes (szárazabb, csapadékosabb periódusú időjárás), mind az antropogén beavatkozások (égetés, kaszálás, nem megfelelő vízkormányzás, patakmeder kezelések) hatására könnyen és gyorsan megváltozhatnak. A szűkülő élettér magával hozta a különböző állatfajok, köztük a kisemlősök különböző fajpopulációinak csökkenését és elszigetelődését. A kisméretű, zárt populációkban fokozott evolúciós hatással kell számolni, amelyek csökkentik a genetikai variabilitást, így mind rövid és hosszútávon is veszélyeztetik a fennmaradást.

Számos hazai vizsgálat rámutatott arra, hogy az emberi beavatkozásoknak és az ehhez párosuló időjárási anomáliáknak nagy hatással vannak a kisemlősökre (pl.: Horváth és Herczeg 2013). A tavalyi évben (2013-ben) Somogy megye északkeleti részén (Nyugat- és Kelet-Külső Somogy határában) három patak mentén végeztünk csapdázásos felméréseket. A megfogott fajok közül (7 faj) egyedül a törpeegér (M. minutus) volt védett. Az elevenfogó csapdázások során a vizsgált 12 mintavételi területen (a 3 patak mentén 4-4-4 transzekttel) nem tudtuk bizonyítani a víztűrő fajok jelenlétét. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálat fél évet ölelt fel (2013 áprilisától októberéig tartott, havonkénti 3-4 éjszakás csapdázással), így az abból levont következtetések nem feltétlenül adnak (vagy csak részben) információt a hosszú távú folyamatokról. Az eredmények és a terepi tapasztalatok alapján fontos lenne több területre kiterjeszteni a vizsgálatokat, mivel a kisemlősök (és más állatok is) ezeket az élőhelyeket, mint ökológiai folyósokat használják, így biztosítva a hosszú távú fennmaradásukat. Ehhez jól működő metapopulációs dinamika szükséges, amely megszűnhet az élőhelyek leromlásával, kiszáradásával és/vagy elvesztésével, így az adott faj(ok) lokálisan kihalhatnak ezekről a vizes területekről. Mivel a kisemlősök fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában (táplálékhálózatokban), így eltűnésük más fajokra (ragadozó madarak, emlősök) is nagy hatással lenne, ami hosszabb távon a biodiverzitás csökkenéséhez vezetne.

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Irodalomjegyzék

- Báldi, A. (1996): Élőhelyek fragmentálódásának hatása állatközösségekre. Természetvédelmi Közlemények 3-4: 103-112.
- Báldi, A., Csorba, G., Korsós, Z. (1995): Magyarország szárazföldi gerinceseinek természetvédelmi szempontú értékelési rendszere. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
- Cserkész, T. (2004): Csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) fajmegőrzési tervek. KvVM Természetvédelmi Hivatal, Budapest.
- Horváth, G. F., Gubányi, A. (2005): Észak pocok (Microtus oeconomus mehelyi) Fajmegőrzési tervek, Budapest.
- Horváth, G. F., Herczeg, R. (2013): Site occupancy response to natural and anthropogenic disturbances of root vole: Conservation problem of a vulnerable relict subspecies. Journal for Nature Conservation 21: 350-358.
- Németh, A., Farkas, J., Krnács, G., Csorba, G. (2010): Nyugati földikutya (Nannospalax leucodon) fajmegőrzési tervek. KvVM Természetvédelmi Hivatal, Budapest.
- Wilcove, D. S., McLellan, C. H., Dobson, A. P. (1986): Habitat fragmentation in the temperate zone. pp. 237-256. In: Soulé, M. E. (ed.), Conservation Biology: The Science of Scarcity and Diversity. Sinauer Associates, Sunderland.

 

Herczeg Róbert

Új hozzászólás

Egyszerű szöveg

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.