Létrás csapda – egy hatékony megoldás a városi dolmányosok ellen

A Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéke 2006 óta foglalkozik városi környezetben élő varjúfélékkel. Az elmúlt évek dolmányos varjú monitoring programjának köszönhetően évről-évre drasztikus állománynövekedést tapasztaltak Debrecenben. Ennek következtében elképzelhető, hogy a jövőben szükségessé válhat a városi varjak állományszabályozása. Erre kínál alternatívát a jelen írásban bemutatásra kerülő létrás csapda.

A vadászható varjúfélék (szarka, dolmányos varjú, szajkó) állományának szabályozásában egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a különböző csapdák alkalmazása. A csapdázás reneszánsza a 2000-es évek második felében, az élve fogó Larsen-csapda sikeres hazai bevezetésével kezdődött. Ez a három rekeszből álló ládacsapda elsősorban költési, fiókanevelési időszakban, azaz tavasszal alkalmazható a megfogni kívánt madarak territóriumán belül. Hasonló elven működik a svéd-csapda is, de ennek használata nem igazán terjedt el a vadgazdálkodók körében. Az említett csapdák hatékonysága mellett meg kell említeni, hogy használatuk munkaigényes és megfelelő fokú szakmai ismereteket is feltételez. Ezek mellett a hatályos jogszabályok, de különösen vadászetikai okok miatt a költési időben a varjúfélék befogása nem támogatható. Az utóbbi években hazánkban is teret nyert a „városi vadgazdálkodás” – Urban wildlife management. A következőkben egy olyan csapdatípust ismertetünk, amely hazánkban még kevésbé ismert és alkalmazott, de vélhetően hatékonyan használható lesz vadászterületeken és lakott övezetekben egyaránt – ahol bármiféle fegyverhasználat nem, vagy csak rendkívül körülményes engedélyezési eljárás után lehetséges. Az általunk már tesztelt és most bemutatásra kerülő eszköz a létrás csapda.


 

Létrás csapda építés közben.

A létrás-csapda skandináv eredetű, amelyet a 1970-es évek végén kezdtek el alkalmazni Magyarországon. Elsősorban a vetési varjak létszámának apasztása céljából honosították meg, de más csalétekkel/csalimadárral ellátva szarka- és dolmányos varjú befogására is alkalmas. A csapda tekintélyes méretéből (2-4 méter széles; 2-5 méter hosszú; 2-3 méter magas) adódóan úgy néz ki, mint egy volier. A tetején létrafokszerűen – innen kapta a magyar nevét – nyílások találhatóak, amely a csapda lelke. Ezen keresztül, a csalifalatok és/vagy csalimadarak észlelése után „ugranak” a varjak a csapdába, amelyből kiszállni már nem képesek. A különböző szakirodalmak más-más adatokat közölnek a beugrónyílással kapcsolatban, amely 15 cm szélességtől 35 cm hosszúságig változatos méretű lehet. A csapda egész évben használható, habár az idősebb varjak nyáron nehezebben ejthetőek fogságba, ekkor többnyire csak fiatal egyedek foghatóak. A fogás sikerét javítja a hóborítás, amikor beszűkülnek a táplálkozási lehetőségek. A csapda egyik hátránya egyben az előnye is, hogy méretéből adódóan nehezen mozgatható, azonban így nehezebben is tulajdonítható el. Számos előnye között fontos megemlíteni, hogy szelektív, illetve abban az esetben, ha a csapdába védett madár kerülne, könnyen szabadon bocsátható. Komoly sikert a megfelelő csalifalatok (kenyér, húsféleség, hal) mellett főként csalimadarak használatával érhetünk el. Ahogy a Larsen-csapda esetében is, leginkább reggel és este célszerű ellenőrizni, még a sötétben, hogy a rendkívül okos és gyanakvó varjak ne ismerjék fel a csapda és az emberi jelenlét közötti kapcsolatot. Idegenkezűség elkerülése végett érdemes a csapda ajtaját lakattal zárni.

Óriás létrás csapda a szapporói szeméttelepen.

A Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéken 2006 óta foglalkozunk városi környezetben élő varjúfélék állományviszonyainak kutatásával. A dolmányos varjú és a szarka egyre szaporodó állományai jelentős hatást gyakorlanak a városi madárfaunára, a település peremterületén élő apróvadak szaporulatára, de említést érdemel zajongásuk, kukázásuk, esetleges kórokozó vektorszerepük, de egyre gyakrabban szóba kerül agresszív viselkedésük is. Mindezek, valamint a Debrecenben nyolc éven át végzett rendszeres állományfelméréseink tükrében úgy véljük, hogy a jövőben valószínűleg szükségessé válhat a dolmányos varjak és a szarka városi állományszabályozása. Lakott környezetben ennek egyik lehetősége a csapdázás. Ennek érdekében 2014-ben egy csapdázási kísérletet indítottunk, amely célja, hogy teszteljük a különböző varjúfélékre alkalmas csapdatípusok hatékonyságát városi körülmények között. Kihelyeztünk kandlit (csapóháló), Larsen-csapdát, svéd-csapdát és létrás-csapdát is. Utóbbit saját terveink alapján mi magunk építettünk meg. Szakcikkek, illetve külföldi (Universitat Wien; Tokai University, Szapporo), tapasztalataink alapján készült el a 2x2x2,5 méteres csapdánk, amelyhez 7, egyenként 16x20 cm beugrónyílás tartozik. A kutatás helyszíne az Agrártudományi Központ területén található nagy kiterjedésű gyepterület, ahol a csapdákat négyszögben, egymástól kb. 60-70 méterre helyeztünk el. Csalinak kezdetben kenyeret, később húskészítményeket, illetve halat használtunk. Az eddigi eredményeink bíztatóak, számos varjút sikerült befognunk, amelyeket a színes jelölés és a biometriai adat-felvételezés után szabadon engedtünk a helszínen. A csapdák közül egyértelműen a létrás csapda bizonyult a leghatékonyabbnak. A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Kövér László, doktorjelölt
DE MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
Témavezető: Dr. Juhász Lajos, tanszékvezető egyetemi docens

Létrás csapda a Schönbrunni Állatkertben.

 

seressg 2014-09-29 16:27

"Az eddigi eredményeink bíztatóak, számos varjút sikerült befognunk, amelyeket a színes jelölés és a biometriai adat-felvételezés után szabadon engedtünk a helszínen."

Vajon ezeket a jelolt egyedeket lesz meg esely befogni a kesobbiekben? Mert, ha nem, akkor elkepzelheto, hogy tanulas utjan a meg naiv egyedek atveszik a tapasztaltaktol az averziv viselkedest. Kivancsi vagyok, hogy a hosszabb tavon, fixen kihelyezett csapdak hatekonysaga nem csokken-e le nagyon.

Egyebkent elsore en sem gondolnam, hogy baj lenne azzal, ha meg egy madarfaj urbanizalodik. Ennyi erovel a galambokat, vagy masutt a siralyokat is lehetne "deportalni".

KL 2014-11-02 22:30

Kicsit megkésve, de reflektálnék a kommentekre.
Először is szeretném leszögezni, hogy szeretem a varjakat, egészen pontosan rajongok értük. Neveltem fel szarkákat, dolmányos varjakat, amelyek később szabadon, a ház körül élve a család kedvenceivé váltak.

A varjak városokba költözését akár szeretjük akár nem megtörténik, csakúgy mint a galambok és a sirályok esetében. Doktori dolgozatom - amelyet előreláthatólag a jövő év elején fogok védeni - a dolmányos varjú debreceni városiasodásáról, városi költésbiológiájukról és színes gyűrűs jelölésükről (területhűség, mozgásmintázat) szól. Akit részletesebben érdekel a téma nemrég jelent meg egy cikk erről, amely még egy hónapig szabadon letölthető. http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0169204614002187
A csapdázásuk lehetősége, a különböző csapdatípusok a legújabb kutatási csapásvonal, amely egyben jelölésükre is lehetőséget ad. "Deportálásról" szó sincs!
A csapdaparkunk hetek óta négy csapdával működik (létrás, Larsen (oldalajtós), Larsen (felsőajtós), svéd). Meglepő módon mindegyik szépen teljesít, habár elsősorban a létrás, illetve az oldalajtós Larsen bizonyul eddig eredményesebbnek. A csapdák ellenőrzése csak és kizárólag a sötétedést követően történik, ezzel elkerülve a madarak elriasztását. Nem engedhetjük, hogy a varjak összekössék a megfogott társak látványát a csapdával, az emberrel. Ez esetben a későbbiekben valószínűleg messziről elkerülnék a madarak a csapdákat.
Végül essen szó a visszafogásról/visszajelzésről. Jelenleg már több mint 20 madarat jelöltünk egyedileg. Több közlök továbbra is a csapdapark közelében figyelhető meg. Bizonyos egyedeket kilométerekkel a gyűrűzés helyszíntől távolabb, a városi szeméttelepen látták viszont. Ezek mellett visszafogásról is beszámolhatunk, egy fiatal egyedet már négyszer is megfogtunk két különböző csapdatípusban.