Miért nem örül az ökológus a sok útnak?

A fenti kérdés Standovár Tibor és Richard B. Primack tankönyvében, A természetvédelmi biológia alapjaiban (Standovár és Primack 2001) szerepel.

A választ Standovárék Trombulak és Frissell (2000) áttekintő cikke alapján adták meg. Ez utóbbi közlemény hét csoportba sorolta az utak káros ökológiai hatásait:

• Az útépítés folyamatának mortalitást fokozó hatása.
Az utak építése elpusztítja a nyomvonalon élő helyhez kötött élőlényeket és a lassan mozgó állatok nagy részét.
• A mortalitás növekedése a gázolások miatt.
A járművekkel való ütközés sok gerinces és gerinctelen állatfaj demográfiáját megváltoztatja – az ezt csökkentő módszerek csak részben eredményesek. Jó példa erre a békák pusztulása az utakon.
• A környéken élő állatok viselkedésének megváltoztatása.
Megváltozhat a lakókörzet (home range), a mozgási útvonal, a szaporodási siker, a menekülési reakció, vagy akár a fiziológiai állapot.
• A fizikai környezet megváltoztatása.
Az utak befolyásolják a talaj tömörségét, hőmérsékletét, nedvességtartalmát, a fényviszonyokat, a por mennyiségét, a felszíni vizek lefolyását, és az üledékek képződését.
• A kémiai környezet megváltoztatása.
Az utak környezetébe káros nehézfémek (különösen ólom), sók, szerves molekulák, ózon és tápanyagok kerülnek.
• Az idegenhonos fajok terjedésének segítése.
A megváltozott élőhely, az őshonos fajokra kifejtett stresszhatás mind hozzájárul ehhez, ráadásul az utak terjedési folyosókat képeznek.
• Az emberi élőhelypusztítás és –használat felerősítése.
A táj utakkal történő behálózása lehetővé teszi a természeti erőforrások kiaknázását, az élőhelyek átalakítását, fragmentálódását, zavarását és/vagy megsemmisítését; és általában megnöveli a tájhasználat intenzitását.

Az utak ökológiai lábnyoma akár egy kilométerre is kiterjedhet az út mindkét oldalán, ami azt eredményezheti, hogy egyes sűrű úthálózattal rendelkező régiókban (például az USA-ban) az utak kumulatív hatása a teljes szárazföldi felület 15-20%-át is érintheti.

Meg kell védeni az összefüggő útnélküli területeket

Már Trombulak és Frissell (2000) is azt javasolták, hogy ne épüljenek új utak az útnélküli, vagy ritka úthálózattal rendelkező területeken, sőt meglévő utak megszűntetését is elképzelhetőnek tartották a szerzők. Ebbe az irányba mutat a Természetvédelmi Biológiai Társaság Európai Szekciójának (Society for Conservation Biology /SCB/, European Section) néhány éve indított „Útnélküli Területek Kezdeményezése” (Roadless Area Initiative). A felvetést az Egyesült Államok Útnélküli Természetvédelem Rendelete inspirálta: ez a szabályozás megtiltja az útépítést, útfelújítást és fakitermelést a Nemzeti Erdőrendszer (National Forest System) 58,5 millió angol holdnyi útmentes területként nyilvántartott részén. Az SCB kezdeményezésének célja, hogy felhívja a figyelmet az európai útmentes területek természetvédelmi fontosságára, és annak a szükségességére, hogy határozottabban megjelenjen a törekvés a törvényi szabályozásban (Selva 2012). Az SCB Európai Szekciójának Közpolitikai Bizottsága (Policy Commitee) több fórumon is népszerűsítette az elképzelést, például az Európai Természetvédelmi Biológiai Kongresszuson (ECCB) 2009-ben és 2012-ben. A napokban zárult baltimore-i Nemzetközi Természetvédelmi Biológiai Kongresszuson (ICCB) külön szimpózium foglalkozott a témával; emellett több ezzel foglalkozó tudományos cikk is megjelent a közelmúltban (Selva és mtsai. 2011; Freudenberger és mtsai. 2013; Laurance és Balmford 2013).

A Google Maps és a Google Earth online programcsomag részeként, az SCB és Kriton Arsenis európai parlamenti képviselő kezdeményezésére nemrégiben elkészült egy interaktív térkép amelyen megtekinthető, hogy a Föld szárazföldjeinek különböző régióit milyen mértékben szabdalják fel az utak. A térképet kétféle módra lehet beállítani: az egyik az utak 1 km-es mezsgyéit veszi alapul, míg a másik 10 km-es hatással számol. Az 1 km-es térképen az Egyesült Államok és Nyugat-Európa területe fehérnek látszik, ami azt jelzi, hogy nincsenek olyan területek, amelyekre ne lennének hatással az utak. Az amazóniai esőerdő, a Szahara sivatagja, Kanada boreális erdei és egyes indonéz szigetek (pl. Borneó) sötétzöld színt kaptak, azaz arrafelé még nagy kiterjedésű útmentes területek találhatók. Magyarország a nemzetközi mezőny középső fertályához tartozik, így területét világoszöldre színezték.

Bajomi Bálint

Felhasznált irodalom:

-Freudenberger, L.; Hobson, P.; Rupic, S.; Pe’er, G.; Schluck, M.; Sauermann, J.; Kreft, S.; Selva, N. és Ibisch, P. (2013): Spatial road disturbance index (SPROADI) for conservation planning: a novel landscape index, demonstrated for the State of Brandenburg, Germany. Landscape Ecology: 1-17. o. DOI: 10.1007/s10980-013-9887-8.
-Laurance, W. F. és Balmford, A. (2013): A global map for road building. Nature 495 (7441): 308-309. o.
-Selva, N. (2012): SCB Roadless Areas Initiative Goes Global: SCB News Blog Elérhető a http://www.conbio.org/publications/scb-news-blog/roadless-areas-initiative-goes-global-at-cbd internet-címen. Megtekintve: 2013. július 28.
-Selva, N.; Kreft, S.; Kati, V.; Schluck, M.; Jonsson, B.-G.; Mihok, B.; Okarma, H. és Ibisch, P. L. (2011): Roadless and low-traffic areas as conservation targets in Europe. Environmental Management 48: 865-877. o.
-Standovár, T. és Primack, R. (2001): A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 542 o.
-Trombulak, S. C. és Frissell, C. A. (2000): Review of ecological effects of roads on terrestrial and aquatic communities. Conservation Biology 14 (1): 18-30. o. DOI: 10.1046/j.1523-1739.2000.99084.x.

Új hozzászólás

Egyszerű szöveg

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.