Potyó Imre kollégánk lett az Év Természetfotósa

Immár 26. alkalommal írta ki a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége Magyarország és Közép-Európa legrangosabb természetfotós pályázatát. A díjakat 2018. november 6-án adták át a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol egyúttal megnyitották a pályázat legjobb képeiből rendezett kiállítást is. Az Év Természetfotósa díjat Potyó Imre ökológus kutató kapta.

Fotó: Potyó Imre az egyik kiállított képe előtt. Bajomi Bálint felvétele.

A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége 27 esztendővel ezelőtti megalakulása után első feladatai egyikeként olyan fotópályázat megrendezését tűzte ki célul, amely alkalmas arra, hogy a magyar természetfotósok évről évre összemérhessék képességeiket, és a nagyközönség előtt is bemutathassák legszebb alkotásaikat. Ebben a szellemben írta ki a szövetség immár 26. alkalommal „Az Év Természetfotósa” pályázatot, amely névadó támogatója az idén is a Lenergy Magyarország Kft.

 

Az idei pályázat is nagy csatát hozott. A verseny eredményeként ezúttal Potyó Imre, a Talajtani és Agrokémiai Intézet kutatója nyerte el a legmagasabb természetfotós elismerést Magyarországon, és így először lett „Az Év Természetfotósa”. Az idei pályázat fődíját, egy Olympus OM-D E-M1MKII kamerát és a hozzá tartozó profi 4/3oo mm teleobjektívet az Olympus Magyarországi Képviselete ajánlotta fel.

 

Potyó Imre: Gombaváros

Potyó Imre: Gombaváros

 

A zsűri „Az Év Természetfotója” kitüntető címet Nagy Bertold: Délutáni pihenő c. alkotásának adományozta. Az év természetfotójának készítőjét idén a 220Volt webáruház különdíjban részesíti. A nyeremény egy tetszőlegesen összeállított és szabadon változtatható fotós felszerelés egy évig történő használata, összesen 1 millió 220 ezer forint értékben.

 

 

Füssi-Nagy Regő a díjátadó színpadán

„Az Év Ifjú Természetfotósa” címet Füssi-Nagy Regő nyerte.
A háttérben a kivetítőn a "Szárnyalás" című képe látható.
Bajomi Bálint felvétele.

 

Az idei pályázat egyik új támogatója a Nemzeti Közművek Áramszolgáltató Zrt., amely a „Kezünkben a Föld” kategóriát támogatja.

 

A pályázat utolsó fordulójába jutott 125 fotográfia látható azon a kiállításon, amely 2018. november 8. és 2019. január 21. között tekinthető meg a Magyar Természettudományi Múzeumban megrendezett kiállításon. Az idei képek szenzációs minőségű nyomtatásai, idén is a 12 színes Canon ImagePROGRAF PRO4000 fotó és fine-art nyomtatóval készültek.

 

A kiállított képeken QR kódok vannak. Ennek használatával nemcsak a fotósokról és a képkészítés körülményeiről tudhatunk meg többet, hanem a social média térben ezeket a fotókat küldözgethetjük ismerőseinknek, véleményt mondhatunk róluk, megoszthatjuk őket a világhálón.

 

Ezek a fotók kerültek az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Az év természetfotói – Magyarország 2018 című kötetbe is, amelyet a pályázat díjátadó ünnepségén – és egyben a kiállítás megnyitóján – mutattak be a közönségnek.

 

Rácz Péter: Barlangban

Rácz Péter: Barlangban

 

A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetségének nem szűnő törekvése, hogy a természetfotózást egyre jobbá, egyre magasabb színvonalúvá emelje Magyarországon. A fotós klub tagjai az igazi természetfotós teljesítményt szeretnék kiemelni, és azokat a képeket előtérbe helyezni, amelyek a fotós természetismeretét, kitartását és technikai tudását tükrözik. Bár a pályázat során nem zárták ki a fizetős lesekből készült képeket, de Az év természetfotósa cím odaítélésénél ezek nem vettek részt a számításban, csak olyan képek, amelyek valóban egyéni teljesítmény eredményei.

A szervezők a pályázat során ezúttal is nagy súlyt helyeztek a transzparenciára, ami az alábbi pilléreken nyugszik:
1.) a beérkezéskor minden kép egyedi kódszámot kap, és a zsűri egyáltalán nem ismeri, nem látja a pályázó személyét;
2.) héttagú zsűri értékel, és „minimum-maximum szabály szerint a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszám mindig kiesik, így még az esélyét is kizárva az esetleges részrehajlásnak;
3.) az utolsó fordulóba kiválasztott (idén 385 db) kép esetében a szervezők bekérik az eredeti kamera-RAW file-t, és a technikai ellenőrzés során megnézik, hogy a beadott pályamű (JPEG formátumú kép) előállítható-e a kiírásban meghatározott digitális feldolgozási eszközökkel;
4.) élőben közvetítik a zsűrizés 2. és 3. fordulóját, és az eredményhirdetés után közzéteszik a 4. forduló felvételét is.

-------------

 

Az Ökológia Blog szerkesztőjének, Bajomi Bálintnak a vitaindítója

 

Mint fentebb olvasható, ezen fotópályázatnál a zsűrizés folyamán a képek alkotói anonimok maradnak. (Persze ez a gyakorlatban nem mindig teljesül, mivel a zsűri tagjai korábbról ismerhetik egy-egy fotós képeit, munkásságát.) A zsűri tagjainak neve, sőt a zsűrizási folyamat nagy része nyilvános.

A természettudományoknál ezzel ellentétes rendszerben működik a peer review rendszer: a cikket író szerzők nevét ismeri a bíráló, de utóbbinak a neve titokban marad. Úgy tűnik viszont, hogy egy új trend szellemében például a Nature cikkeiben feltűntetik a bírálók nevét is egy-egy megjelent cikk végén.

Hogyan alakulhatott ki ez a kétféle rendszer?
Milyen előnyei, hátrányai vannak?

Várom a válaszokat a hozzászólásoknál!