Tényleg mindig az inváziós fajok a rosszfiúk?

Az idegenhonos fajok "vezetői" (drivers), vagy "utasai"-e (passengers) a környezet változásának?

Az idegenhonos inváziós fajok egyre nagyobb szeletet kanyarítanak ki maguknak másodlagos elterjedési területeiken, sokrétű károkat okoznak, és a legjelentősebb biodiverzitást veszélyeztető tényezők közé sorolják őket. Bár azt is tudjuk, hogy az őshonos közösségekért nem csak az inváziós fajok térhódítása miatt kell aggódnunk. Az élőhelyek pusztítása, feldarabolódása, minőségének romlása, a tájhasználat-váltás és a klímaváltozás egyaránt negatívan hatnak az őshonos biológiai sokféleségre. Ezek a tényezők hathatnak párhuzamosan, egymástól függetlenül, de kölcsönhatásban is lehetnek egymással, sőt akár egymás hatását kölcsönösen fokozva befolyásolhatják a biodiverzitás elemeit (Didham és mtsai. 2007). MacDougall és Turkington (2005) szerint e kölcsönhatások miatt, az inváziós fajoknak tulajdonított negatív hatások egy részét más tényezők idézhetik elő, amelyeket az inváziós fajok csak meglovagolnak. A szerzők hasonlatával: előfordulhat, hogy az inváziós fajok nem a „vezetői” (drivers) az elözönlött közösségekben tapasztalt módosulásoknak, hanem más természetalakító tényezők járművében utasok (passengers) csupán.

A hipotézis megalkotói ezt egy terepi kísérlettel bizonyították. Azt feltételezték, hogy ha nem interaktív hatások felelősek az őshonos fajok számának és gyakoriságának csökkenéséért, akkor az inváziós fajok eltávolításának közvetlen eredménye az őshonos fajok rövid időn belüli visszatelepedése és a fajszám növekedése lesz (a „vezető” modell). Ezzel szemben, ha az őshonos fajok limitáló tényezője nem az inváziós fajok kompetíciós nyomása, hanem egy másik zavarási tényező, akkor az inváziós faj kiirtása nem hozza meg a kívánt javulást (az „utas” modell). Ehhez három éven keresztül végezték két inváziós faj (a számunkra jól ismert csomós ebír, Dactylis glomerata és réti perje, Poa pratensis) szelektív eltávolítását egy fás mezofil gyepben (Quercus garryana szavanna), Brit Columbia államban, Kanadában. Bár a kezelés produkciónövekedéssel járt, az inváziós fajok eltávolítása nem hozta meg a várt sikert: az őshonos fajok nem telepedtek vissza, míg a jelenlévők fele nem vagy negatívan válaszolt az inváziós fajok eltávolítására. Ezek szerint az élőhelyek tönkretétele és a tüzek visszaszorítása okozhatta az őshonos közösség hanyatlását, és az így felszabadult forrásokat használták ki az idegenhonos inváziós fajok, tehát az „utas” modell bizonyult igaznak (MacDougall és Turkington 2005).

Mi Szászföldön (Dél-Erdély, Románia) vizsgáltuk, hogy az észak-amerikai származású inváziós faj, a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) közvetlen vagy közvetett módon okozza-e a felhagyott parlagok fajszámának és diverzitásának csökkenését. Ehhez különböző korú (1-20 éves) felhagyott szántók növényközösségét vizsgáltuk. Bár növénytermesztés már nem folyik ezeken a területeken, a helyiek legelőként vagy kaszálóként hasznosítják ezeket a parlagokat, de előfordul a teljes felhagyás is. Párhuzamosan vizsgáltuk az inváziós faj mennyiségének és az alkalmazott tájhasználati módnak a hatását a parlagok növényfajainak számára, diverzitására, funkcionális összetételére (füvek, lágyszárú kétszikűek és pillangósok), valamint természetességükre (gyepi specialista fajok, generalista fajok és ruderális fajok aránya). Azt találtuk, hogy a tájhasználatnak a legtöbb esetben nem volt hatása a vizsgált tényezőkre, szemben az inváziós faj hatásával. Az aranyvessző magas abundanciája negatívan korrelált a növényfajok számával és a kétszikűek abundanciájával, valamint az idősebb parlagokon a diverzitással és a gyepi specialista fajok arányával is. Eredményeink értelmében, ezekben a közösségben az inváziós faj kompetíciója a „vezető” tényező, mely a helyi biodiverzitást befolyásolja.

Kanadai aranyvessző inváziója

Minden, ami sárga: a kanadai aranyvessző erőteljes inváziója parlagokon Berethalom határában (a szerző felvétele).

Azonban, az általunk vizsgált tájhasználati módok (legelés, kaszálás) hagyományosnak mondhatók, melyekhez az őshonos fajok adaptálódhattak az idők során. Tudjuk azonban, hogy az inváziós fajok főleg új típusú zavarások vagy megváltozott zavarási rezsim hatására telepednek meg és terjednek (Catford és mtsai. 2012). Mi történik, ha az előbb bemutatott rendszer esetén egy új zavarást vezetünk be: változik-e az inváziós faj hatása? Ennek tesztelésére egy kísérletet terveztünk, melyben két őshonos fűfaj (közönséges tarackbúza, Elymus repens és tollas szálkaperje, Brachypodium pinnatum) rátermettségét vizsgáltuk a kanadai aranyvessző kompetíciójának hatására, egy új zavarási tényező hatására, mely az égetés volt, valamint az invázió és égetés együttes hatására. Azt találtuk, hogy az inváziós faj kompetíciója nagyon erős hatással volt mindkét fű rátermettségére, míg az égetésnek csak nagyon enyhe negatív hatását tudtuk kimutatni. Az inváziós faj kompetíciójának és az égetés interakciójának nem volt hatása a füvek teljesítményére. Ebben az estben is úgy tűnik, hogy az inváziós faj kompetíciós hatása a legfontosabb tényező ebben a rendszerben. A tudományos hozadék mellett e vizsgálatoknak gyakorlati haszna is van. Természetvédelmi célú beavatkozás előtt, a vezető befolyásoló tényezők feltárása segíthet a legmegfelelőbb módszer kiválasztásában. Az általunk vizsgált közösségekben az inváziós faj eltávolítása tűnik a legindokoltabb megoldásnak, és valószínűleg az őshonos diverzitás növekedését fogja eredményezni.

 

A bemutatott kutatások publikálása folyamatban van:

Fenesi A, Vágási I Cs, Beldean M, Földesi R, Kolcsár L-P, Shapiro J T, Török E, Kovács-Hostyánszki A: Solidago canadensis impacts on native plant and pollinator communities in different-aged old-fields. Basic and Applied Ecology (major revision)

Fenesi A, Geréd J, Meiners S, Tóthmérész B, Török P, Ruprecht E: Does a novel disturbance promote the competitive displacement of native plant species by Solidago canadensis? (készülő kézirat)

Támogató

A kutatások a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlottak. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Irodalomjegyzék

Catford JA, Daehler CC, Murphy HT, et al (2012) The intermediate disturbance hypothesis and plant invasions : Implications for species richness and management. Perspect Plant Ecol , Evol Syst 14:231–241.

Didham RK, Tylianakis JM, Gemmell NJ, et al (2007) Interactive effects of habitat modification and species invasion on native species decline. Trends Ecol Evol 22:489–96.

MacDougall AS, Turkington R (2005) Are invasive species the drivers of passengers of change in degraded ecosystems? Ecology 86:42–55.

 

Fenesi Annamária

egyetemi adjunktus

Babeș-Bolyai Tudományegyetem,

Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet Kolozsvár, Románia

Új hozzászólás

Egyszerű szöveg

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.